Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

103 Nékünk pedig Magyaroknak, még mind ennyi tanúbizonyságok fellege mellett, különös nemzeti okaink i^ vágynák, miért tegyük leghívebb és legkevesebb társalkodó Barátunka, a'Szent írást. Midőn Árpád nemzete' leányinak elsője, Sarolta, az Evangyeliomot, az Ország örökösével, azzal a' Fiúval meg szerettette, a' kit Apostoli Szent István Királyunk gyanánt buzgón tisztelünk, — a' ki mint Constántín a' Római Császárok közt, úgy ö is országló Fejedelmeink közt első volt, a'ki meg keresztelkedett, — azon kiilörnbséggel, hogy szent István szeplőtelenebb, erköltsel tündököl vala, — midőn ezen lépéssel útnyittatott, egész nemzetünk keresztelkedésére, — nem de a' mint az által szelídült a' Kormány lelke, úgy maga az egész nemzet is, ekkor lépett bé voltaképpen, a' Nyúgoti és Európai Népek lelki Atyafiságába, a' tiszteletre és kímélésre méltó Állapotok rángjába! — A' 16-dik században is, a' mint ez a' Szent Könyv emelte fel írói, túdós és országos rangra a' nemzeti nyelveket egyébütt, — úgy a'mi édes Hazánkban is, e' különben siralmas században kezdődik, a' Nemzeti Túdós világ születése, ekkor 's e'miatt állitatnak a' Könyvnyomtató műhelyek, adatnak ki a' Szent Irás fordítási ; építettnek az Oskolák — várakban, városokban és falukban, 's el áradnak a' két Hazában, a' vad ellenség pusz-