Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

104 titási, a' fegyverek zörgési, a' sok futás és nyomorúság közt, -—- a' könyvek és a" könyvolvasók! Mi ez, hanem ha az Isteni kegyelemnek munkája a' Szent írás, mint legjóltévöbb eszköz által! Már ettölfogva el annyira véribe ment Nemzetünk minden Tudóssának a' — Magyarul írás, hogy ama bársonyos Cziczero Pázmán , még a' külföldi ellenfélnek is, nem ez akkori Tudósok köznyelvén, a' Deákon, hanem a' Nemzeti nyelven felel. És tsak azzal is megmutatta, hogy külföld előtt nyerendő hiú néven nem kapott, — nemzeti vére volt előtte minden mindenekben. Megmutatta, hogy nem ismérte az ö lelke, az írói fényűzést, és Farizéusságot. Tudla az a' Nagy ember, mit akart. A'töle igaznak hitt ügyet, leghivebben, leg bizonyosabb eszközökkel oltalmazta. El is érte tzélját félig, a' mennyire t. i. az Isteni Gondviselés, Nemzetünk erkölttsi és polgári álíapotjára nézve jónak látta. Hogy a' Bibliáról 's annak olvasásáról! mit ítéltek légyen, az Anyaszentegyháznak Szent és bőlts Tanilói, azt öszve gyűjtve olvassuk Esz, és Leánder, — két tudós, kegyes Papok munkajába, mellyet, hamar el hunyt igaz Hazafi és Keresztyén Igaz Sámuel, a' kis Biblia előtt, magyarilva kiadott. Szükségtelen tehát azokat ismételnem. Nem lehet még is meg nem