Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

102 ügy fsak ez az, a' melly midőn minden el hagy bennünket, mert segitni nem képes, — és mi is mindenről, a' mit szerettünk le mondunk, akkor is, ez a' szent Könyv, ennek egyditsöbb, ujj leendő életről, 's az ottani magassabb léteiről való biztatási, 's a' bizonyossan hitt halhatatlanság boldog reménysége, olly pai'st nyújtanák, mellyhez biztossan ragaszkodván, Kerestyén vitézi el szénással nézzük, 's tiirjük a' nagy és végső ellenség nyilait, — 's meg elégedve fizetjük le a' halandóság adóját, — el szenderedünk boszszú álomra, mellyböl jobb életre serkenünk fel!! — Tsakhasonlitsuk öszve, nem mondom az ó világot a' keresztyénvilággal, — hanem a'nem Keresztyén népeket a' Keresztyén népekkel. Melly szörnyű kűlömbséget látunk — 's mennyivel boldogabb a' Szent írás birtokába lévő nép ! — Van e' a' keresztyén Tudós világban, az ismereteknek ollyan ága, mellyre ez a' jóltévö Könyv ne segítette volna eszmélni a' nemessebb lelkeket? — Van e' ollyan tudomány, mellybe világosságot, legálább első gyújtó szikrát ez ne adott volna? Nem eze' most is, nem e' lesz e' mindenha azon Kompász, melly az emberi lélek igaz pólusát, az Istent, az erköltsi szabadságot és jóságot, a' más életre való készületet, soha nem hadja el téveszteni szem elöl.