A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.
1942. május 6-7.
9 1942. május 6. — 39-^0—41. váló vezetőférfiaink közé sorozták. Közéleti pályáján mind felkészültsége, mind rendkívüli munkássága igazolták azokat a fényes sikereket, amelyek őt a közszolgálatnak legmagasabb ormaira emelték. Nemes lelkületének és emelkedett gondolkozásának bizonyságai gyanánt mély nyomokat hagytak lelkünkben azok a megnyilatkozásai, amelyeket üléseinken fontos kérdésekben, így a felekezeti békéről, vagy a régi magyar családi élet magasztos hagyományainak felidézésével tőle hallhattunk. Hálával kell emlékeznünk arra a készségére, amellyel több fontos bizottságunknak elnöki tisztét elvállalta és konventi bíróságunknak munkájában is résztvett. Az utóbbi hónapokban veszítettünk el több olyan kiváló férfiút is, akik életük végén hosszabb betegeskedés vagy magas koruk következtében nem vettek részt konventünk munkásságában, de akik egyházi életünk több terén bölcseségükkel, tanácsaikkal, régebben pedig közreműködéseikkel is támogattak bennünket. Juhász Andor megtestesítője volt a kitűnő jogtudósnak és mintaszerű bírónak, emellett éveken át az igazságügyi igazgatásnak nagy tapasztalatokat szerzett, példát adó vezetője, ki minden munkatéren, ahol fényes tehetségeit érvényesítette, nagyrabecsülést és ragaszkodást szerzett a maga számára. Némethy Károly, a magyar közigazgatásnak egyik legkiválóbb szakértője, különösen a közigazgatási törvény előkészítésének sokra értékelt mestere volt, aki hosszú évtizedeken át mint egyházmegyei gondnok, valamint sok egyházi és iskolai ügynek intézője örökítette meg emlékezetét. Bernát István, korábban hosszú időn át egyetemes konventünknek póttagja, majd rendes tagja, a társadalompolitikai reformoknak, különösen éveken keresztül az agrárkérdéseknek volt úttörő munkása; széleskörű tudásával, külföldön is szerzett nagy tapasztalataival és kifejtett munkásságával hazai viszonyainkat közgazdasági és szociális téren előbbrevitte; a korábbi években pedig zsinatunkban, valamint egyházi életünk több terén tekintély és példaadó vezető egyéniség volt. Főtiszteletű Konvent! Régen megtanultam Toldi estéjéből: „Hajt az idő gyorsan, rendes útján eljár" s így fájó szívvel megnyugszom a Mindenhatónak bölcs rendelésében. Csak azért fohászkodom, hogy a ,,más öltőbeli nép, az új növedék" soraiban különösen a közszolgálatra készülő fiatalabb hittestvéreink között sok olyan tehetséges, tüzes hazafias érzésű, kötelességtudó, önzetlen és széleslátókörű, alapos tudással felkészült férfiú lépjen a kidőlteknek ürült