A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

10 1942. május 6. — 39-^0—41. nyomdokaiba, mint akikről fájdalmas köteleségem volt megemlékezni. Kérem, méltóztassék társaink nevét és kegyeletes emlékezetét megörökíteni ülésünk jegyzőkönyvében. Őszinte részvétünk kifejezésével emlékezünk a veszteségről, amely a testvér evangélikus egyházat dr. Kovács Sándor dunáninneni püspök úr és dr. Sztranyavszky Sándor dunáninneni egyházkerületi felügyelő úr elhunytával érte. Igaz megilletődéssel értesülünk dr. James Macdonald Webster skót lelkipásztor úrnak, a debreceni egyetem tiszteletbeli doktorának elköltözéséről. Ő a korábbi évtizedekben is, de az utolsó 20 esztendő alatt is gyakran kimutatta, hogy nemzetünknek, egyházunknak őszinte és áldozatrakész barátja. Megtanulta nyelvünket, velünk énekelte a lélekemelő dicséreteket, 1918 után nemzetközi öszszejöveteleken sokszor küzdött magyar érdekekért és a nála megforduló magyarok iránt mindig szíves barátságot tanúsított. Az ilyen jóbarátot a mostani nehéz időkben csak meggyászolni tudjuk, de nem pótolni. Áldott legyen emlékezete! Lemondásuk következtében távoznak sorainkból: Bertók Béla és Sulyok István püspök, tiszántúli egyházkerületi lelkészi rendes tagok, valamint Huszár Dezső dunamelléki világi póttag. Sajnálattal veszünk tőlük búcsút: életükre Isten áldását kérjük, rokonszenves egyéniségük emlékét megőrizzük. Társaink között melegen üdvözlöm dr. Enyedy Andor püspök urat ebben a minőségében; továbbá Szűcs József esperes, dunántúli lelkészi rendes, Téglássy András tiszáninneni világi rendes, dr. Lengyel István tiszáninneni, Soós Károly dunántúli lelkészi póttag. Fáy István dunamelléki és Nyomárkay Sándor tiszáninneni világi póttag urakat. Nagy megnyugvás számunkra, hogy sok felelősséggel járó, súlyos kötelességeink végzésében annyi új és kiváló munkatárs sorakozik közénk. Utolsó összejövetelünk óta az Országos Református Lelkészegyesület közgyűléséről üdvözlő táviratban emlékezett meg konventünkről. Kérem, méltóztassanak csatlakozni ahhoz a köszönethez, amelyet a távirat vételekor a konventi elnökség már kifejezett s egyúttal méltóztassanak kiemelni, hogy történelmi nehéz időkben, amikor a magyarság egységét különösen ápolni és szolgálni kell, ezentúl is súlyt helyezünk arra, hogy konventünk a Lelkészegyesülettel a jövőben is összhangzatosan végezhesse kötelességeit és töltse be hivatását.