A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

8 1942. május 6. — 39-^0—41. tetlenné vált. A legutolsó híradás a Braziliában élő magyar reformátusokról érkezett hozzánk, az ottani magyar követ úr iratából, amely azt közölte, hogy a konventünk által a mult évben átutalt 3000 dollár felhasználásával Sao-Pauloban a református templom építése befejeztetett és a templom használatba vétetett. Későbbi ülésünkben be kell számolnom a tehetségkutatás és tehetségmentés érdekében tett elnökségi intézkedésekről is. Ez az ügy különösen szívügyem. És most, főtiszteletű Konvent, ebből a székből is szálljon gondolatunk a harctéren küzdő vagy oda induló hős magyar katonáink felé. Fohászkodjunk: a kegyelmes Isten nehéz és hősi küzdelmükben tartsa felettük hatalmas védő karját, vezérelje őket vissza egészségben és testi épségben családjuk körébe, nemzetünket padig ajándékozza meg a tartós és igazságos béke áldásaival! Főtiszteletű Konvent! Mult évi üléseink óta egyházunk több nagyérdemű, a vezetésre különösen hivatott munkása ment el a minden élők útján. Az én lelkemben ma' megcsendül Lévay József bátyánknak egyik szép költeménye és úgy érzem magamat, mint az agg madár .,amely a költöző seregből egyelőre még visszamaradt". Ne tessék hinni, hogy erre valami riadt érzéssel gondolok; ellenkezőleg, ámbár több nálam fiatalabbról is emlékezem, inkább arra kell törekedném, hogy elzárjam magamtól azt a gonosz gondolatot, amely az életet és annak tartamát nem az Ur Istennek szent akaratára és bölcs döntésére bízza, hanem ezekben a nehéz, ítéletes időkben megkönnyebbülne amiatt, hogy „nem kell élni már sok ideig". Előre mentek közülünk: Farkas István, egyetemes konventünknek lelkészi alelnöke, aki közel harminc évig mint lelkipásztor és kilenc éven át püspöki hatáskörében erős hazafias érzéssel és népünk széles rétegei iránt táplált meleg ragaszkodásával (amely tulajdonságaiban egyébként mindannyian osztozunk) folytonosan lobogó lelkesedéssel végezte tennivalóit. Még évek sorának munkája várt volna reá. Az a megnyugvás és türelem, amellyel hosszú, nagyon kínos betegségének szenvedéseit elviselte, fokozza emléke iránti nagyrabecsülésünk érzését. Puky Endrét nagy tehetsége, a társadalomtudományok széles mezején szerzett alapos tudása, ritka nyelvismeretei, nagy zenei műveltsége (amely utóbbira hivatkozással énekügyi bizottságunk elnöki tisztének betöltésére kértük fel) és egyéni értékes tulajdonságai ki-