A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

7 1942. május 6. — 39-^0—41. elég jelentékeny összeg marad fenn. Ezt, úgy hiszem, ketté fogják osztani. Kisebb része a szeretetmunka körében, sokkal nagyobb része pedig társadalompolitikai célokra lesz felhasználható. Félreértés megelőzése végett hangsúlyozom, hogy mi reformátusok a felebaráti szeretetmunkát a jövőben is kötelesek leszünk végezni. A Galatákhoz írt levél (VI. r. 2. és 10. v.) értelmében ezentúl is kötelességünk lesz, hogy „egymásnak terhét hordozzuk" és amíg időnk vagyon, ,,jót cselekedjünk mindenkivel, kiváltképen pedig a mi hitünk cselédeivel." Ezeken a jótékonysági munkákon felül azonban részt kell vennünk a most meginduló szélesebb keretű társadalompolitikai tevékenységben is. Mint egyházunk szolgája köszönettel kaptam az „Országos Szociális Felügyelőségnek" azt a közlését, hogy minden községben „munkaközösséget" óhajt szervezni a helyi társadalompolitikai feladatoknak egyesült erővel, tervszerű munkamegosztás alapján való ellátására. Kívánatosnak tartom, hogy lelkipásztoraink, tanítóink és kivált kisebb községekben erre a munkára alkalmas presbitertársaim a hozzájuk intézendő felszólítás alapján kapcsolódjanak ebbe a tevékenységbe. Különösen sürgősnek tartom e munka megindítását és folytatását a nemzetiségi vidékeken, a nem magyar ajkúak nagy tömegében szétszórtan élő magyar testvéreink és azok gyermekei javára, általában népjóléti, egyebek közt népegészségügyi célokra. E kérdés részleteivel missziói és társadalompolitikai egyesített bizottságunk javaslatának tárgyalásánál kell majd behatóan foglalkoznunk. Országos zsinatunk folyó évi április 9-én tartott ülésében kinyilatkoztatta, hogy a hadiárvák gondozása a gyülekezeteknek, az egyházi tisztviselőknek és hatóságoknak különös kötelessége. A hadiárvagondozás ügyének intézésével zsinatunk a konventet bízta meg s így a most említett két bizottság javaslatára ez ügyben további intézkedéseket kell majd tennünk. Ezenfelül fel kell hívnunk a hivatalosak és hittestvéreink figyelmét a hadbavonultak családjainak, valamint a többi hadigondozottak (hadiözvegyek és rokkantak) ügyének figyelemmel kisérésére is. Főtiszteletű Konvent! Sohasem feledkezünk meg a határokon kívül élő magyar testvéreinkről. Megpróbáltatásaik között, sokszor hősies küzdelmükben együttérzésünkről biztosítjuk őket és kitartást kívánunk számukra. A tengeren túl élő nagyszámú magyar testvéreinkkel az érintkezés a világháború újabb fejleményei következtében csaknem lehe-