A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.
1941. május 6-8.
10 1941. május 6. — 5—6—7. Tisza István hangoztatott és amelyet őt idézve többször említettem: „Még a termelés fokozásának érdekét is fel kell áldoznunk annak a nagyobb nemzeti érdeknek, hogy lehetőleg fokozzuk a falusi, saját gazdaságában élő, erőteljes magyar családok számát". Buzgón kívánom, hogy ez legyen a magyar földbirtokpolitika vezérelve akkor is, mihelyt a mostani világégést követően, remélhetőleg néhány hónap múlva, a zavartalan mezőgazdasági termelés hazánkban is megindulhat. A világháború alatt, gondolom, a belátó embernek meg kell értenie, hogy elsősorban a közellátás, főleg a hadsereg ellátásának érdeke a döntő szempont. A széles néprétegek helyzetének javítását szolgálja az a hetvenmilliós tétel is, amelyet állami költségvetésünk ez évben népegészségügyi célokra előirányzott. Bizonyára mindnyájan kivánnók, hogy ez összesen egyszázharmincmillió pengőnél több legyen társadalompolitikai célokra évenkint felhasználható, de tudjuk, hogy a jelenlegi világhelyzetben honvédségünk fejlesztése a legelsőrendű feladat. Népünk művelését célozzák azok a helytelenül „népfőiskolák"nak nevezett tanfolyamok, amelyek több egyházkerületben, egyes helyeken évről-évre megtartattak. Ezekre a konvent jelentékeny segélyt is adott. Ezt az egész kérdést a most kialakult hivatalos programmal kapcsolatban fogjuk tüzetesen tárgyalni. Néhány lelkipásztortestvérünk buzgólkodásának sikerült megszervezni a Munkások Evangéliumi Szövetségét, amelynek eddig Budapesten és közvetlen környékén körülbelül 900 tagja van. Szomorúan kell felemlítenem, hogy a mult és folyó évben jelentkezett óriási árvízkárok, valamint az ország több vidékén az ínséges tavalyi termés következtében a közalapból több egyházközség részére 90.000 P kölcsönt kellett kiutalni. Az egyházközségek tagjainak áldozatkészsége megható volt: a mult évben 30.000 P, a folyó évben már eddig több mint 47.200 P folyt be az árvízkárosultak javára. A konvent elnöksége még a múlt évben tervbevette, hogy a világhelyzet főbb problémáiról tartandó megbeszélések végett a lelkipásztor urakat újabb értekezletekre fogja meghívni. Ez óhajtásunk megvalósítását az ismert közlekedési nehézségek lehetetlenné tették. Fő tiszteletű Konvent! Az elnökségi tanács megbízásából, de egyúttal lelkem sugallatát követve, kötelességem most a „Legnagyobb Magyar"-ról megemlékezni. A Nyugateurópa haladásától akkor egy évszázaddal elmaradt magyar számára a Mindenható küldte a lángeszű és lánglelkű fér-
