A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

11 1941. május 6. — 5—6—7. fiút, aki vállalta azt a történelmi küldetését, hogy nemzetét akkori dermedtségéből felébressze, elmaradott állapotából felemelje; azután pedig évtizedeken át azért munkálkodott, hogy a magyar nemzet „sajátosságait megőrizve, nemesítse erőit, fokozza erényeit" és egyúttal Istennek minél több mind lelki, mind anyagi adományából minél több magyar ember részesülhessen. Máshelyt óhajtok megemlékezni gróf Széchenyi István hitéletéről, példát adó vallási türelmességéről, alkotmányjogi, igazságszolgáltatási és társadalompolitikai munkásságának jelentőségéről. Ebben a néhány percben ma hadd emeljem ki azt az egyet, ami napjainkban évtizedek multával elhalványult, sőt részben feledékenységbe merült: mit tett és fáradozott Széchenyi már 1825-től fogva, más (azóta kizárólag emlegetett) államférfiakat is megelőzve, a magyar földműves nép jólétéért. Széchenyit izzó hazafias érzése, fajszeretete és keresztyén felebaráti igazságérzete indította arra, hogy testvérei gyanánt tekintse a vagyontalan s akkor nagyrészt műveletlen magyar falusi jobbágyokat, akiknek nagyrésze az ő megállapítása szerint is (Stádium c. mű 46—47. lap) a magyarságnak „utolsó gyámola, reménye és fenntartója" volt. A Legnagyobb Magyar úttörő gyanánt munkálkodott a jobbágyság és a robot megszüntetésén, továbbá azért, hogy a nem nemes is földbirtokot szerezhessen, részesülhessen a művelődés áldásaiban és eljuthasson a haladás és tökéletesedés útjára. Évtizedekkel a korszakos 48-as átalakulást megelőzőleg Széchenyi vetette meg a magyar népi földreform és birtokpolitika alapját. Ha nem lett volna is ezer más nagy érdeme, a mi egyházunknak, amely a törzsökös magyar falusi és tanyai lakosságnak ma is egyháza, ezért az egyért mindenkor kegyelettel kell a nagycenki sírbolt halottjára gondolni. Elnökségi tanácsunk már hónapok előtt felkérte dr. Imre Sándor egyetemi tanár urat, írjon a középiskolai református ifjúság számára olyan kiadványt, amelyet az iskoláinkban a nyáron érettségit tevő tanulók közt, az őszi másfélszázados évforduló alkalmából, kívánunk szétosztani. A Főtiszteletű Konvent bizonyára intézkedni fog aziránt is, hogy a folyó év őszén iskoláinkban tartandó megnyitó ünnepélyen egyik erre hivatott tanár méltassa gróf Széchenyi István egyéniségét és mai jelentőségét. Főtiszteletű Konvent! Mi reformátusok nem felejtjük el gróf Teleki Pál emlékének azt, hogy épúgy, mint a mi egyházunk is, huszonhárom év alatt sohasem nyugodott meg a trianoni békeparancs