A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.
1941. május 6-8.
\ 1941. május 6. — 2. 5 Főtiszteletű Konvent! Nem mulaszthatom el annak a kötelességemnek teljesítését, hogy különösen a hazatért erdélyi és volt királyhágómelléki egyházkerület képviselőit tömören tájékoztassam néhány olyan kérdésről, amely őket különösen érdekli. Minden más előtt hangsúlyozni kivánom, hogy a mi magyar református iskoláinkra az immár nemzetiségi állammá lett Magyarországban nemzeti szempontból is nagy hivatás vár. Sürgősen, még a folyó évben vissza kell állítani a hazatért délvidéki részeken azokat a magyar református iskolákat, amelyeket a jugoszláv kormánynak pusztító iskolapolitikája évtizedek előtt megszüntetett, úgy hogy a legutóbbi 23 éven keresztül a magyar gyermekek is egyedül szerb nyelven tanulhattak és csak a cyrill írást sajátíthatták el. De a református magyar iskolák munkásságára a változott viszonyok között különösen az erdélyi és volt királyhágómelléki egyházkerületbep, valamint a Felvidéken is fokozottan szükség lesz. Ezt a tisztelt kormány előtt a konvent elnöksége a múlt évben határozottan kifejtette és a jövőben is mindent megteszünk a szükséges iskolák fennmaradása és lehető fejlesztése érdekében. Meg vagyunk győződve a felől, hogy általában mindazokon a vidékeken, ahol a kis magyar gyülekezet nemzetiségi területen elszigetelve folytatja a maga küzdelmes életét, a református iskola fenntartását, illetőleg az állami iskolában külön magyar ágazat felállítását rendkívül jelentősnek kell tartanunk. Illetékes hatóságtól megnyugvásunkra arról értesültem, hogy ez remélhető is mindenütt ott, ahol legalább 12 magyar gyermek van a tanulók között. Amenynyiben még ennyi magyar tanuló sem akadna abban a községben, a kornádi internátus mintájára olyan bentlakó intézetek felállítását tartom kívánatosnak, amelyekben a magyar gyermekek az összes tantárgyakban magyar tanítótól fognak oktatást kapni. Ezzel összefüggőleg jelentem be elnökségünknek azt az előterjesztését, amellyel a t. kormánytól 2896/1941. szám alatt a tanítóképző akadémiákról szóló 1938. évi XTV. t.-c. módosítását kértük. Az említett törvény megalkotásának főoka annakidején az volt, hogy a nagyszámú tanítót, különösen pedig az okleveles tanítónőket éveken át nem lehetett álláshoz juttatni. E törvény megalkotása óta azonban a helyzetben az örvendetes történelmi események folytán kedvező változás állott be, a régebben végzett állástalan tanítók és tanítónők elhelyezkedése nagyszámban megtörtént. Ezenkívül időközben hatálybalépett az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztályú népiskoláról szóló 1940.
