A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

5 1940. április 17. — 50— 51. Főtiszteletü Konvent! A mult évvégétől kezdve minden igaz magyar ember lelke sokszor szomorúan gondolt vissza az 1918-at követő' szörnyű hónapokra. A hős katonáinknak több mint négy hosszú esztendőn keresztül kifejtett áldozatos küzdelmei után bekövetkezett borzasztó összeomlás, azután szégyenteljes, szomorú hónapok, végre a világtörténelemnek egyik legnagyobb igazságtalansága, a trianoni békeparancs minden jó magyar ember lelkét elkeseredéssel, sőt éles hazafias fájdalommal töltötte el. Még az erősJelküek közül is sokan küzdöttek kételkedéssel vagy szomorú lemondással. Nagybányai Horthy Miklós fővezér, átérezve évtizedekre szóló elhivatottságát, ekkor mutatta meg a nemzetnek, hogy élniakarással elejét kell vennie pusztulásának és be kell bizonyítania azt, hogy a jövő századokban is megérti azt a történelmi küldetést, amelyet éppen Európának ezen a veszélyes pontján a Mindenható nemzetünk számára évezredekre kijelölt. A tatárjárás pusztításai után fogott a magyar ilyen országépítő új munkába, amelynek segítésével a megcsonkított ország romjain új élet indult meg. Kormányzó Urunk az Árpádházi királyok legjobbjainak államalkotó erejével és a magyar jövendőbe vetett sziklaszilárd hitével fogott munkájához. Ámbár néhány évvel országlásának megkezdése után az ő akaratán és a nemzet hibáján kívül újabb megpróbáltatások vártak rá és magyar fajtájára, ő ilyen bajok és nehézségek között is megtalálta a helyes döntés útját. Mindenkor meg tudta védeni az országnak többször fenyegetett békéjét és két évtizednek minden veszedelme és nehézségei között sohasem felejtette el azt, hogy a világháború előtt közel félévszázadon át előre haladt s a művelődésnek, valamint gazdasági felvirágzásnak útjára indult magyar nemzeti államot az évezredes alkotmányos alapon kell újra felépíteni; némelyik nem barátságos, sőt részben ellenséges érzelmű állam lerveivel pedig új nemzeti hadsereg szervezését kell szembeállítani s egyúttal az egyházaknak haladását és boldogulását, valamint a magyar közművelődésnek nagyarányú fejlődését elő kell mozdítania. Kormányzó Urunk átvette annak a nagy munkának vezetését és irányítását is, amely a helyes, meggondolt társadalompolitikai alkotásokkal a magyar széles néprétegek jövőjét, boidogulását, művelődési, egészségügyi és jóléti viszonyaiknak mindnyájunk által óhajtott gyökeres javííását minél gyorsabb ütemben óhajtja megalapozni és kiépíteni. Kérem a Főtiszteletü Konventet, boruljunk le hálaadó imádsággal a Mindenható előtt, amiért évtizedekre hivatott vezért rendelt nemzetünknek és fejezzük ki hálás köszönetünket a Főméltóságú Kormányzó Ürnak