A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

1940. április 17. — 107—108—109—110—111—112. 109 radt hátralékban az évi kivetésnek. így ezek vagyonkezelése helyszíni megvizsgálásának mellőzése nem tekinthető indokoltnak. Javasoljuk, méltóztassék a tiszántúli egyházkerület püspökét felhívni, hogy az alsószabolcs-hajduvidéki egyházmegye esperesét kötelezze annak 1940. június 30-<ig való bejelentésére, hogy a megnevezett öt egyházközség közalapi tartozása az 1940. évi előírás és a késedelmi kamatokkal együttesen mennyi. b) A békésbánáti egyházmegyébe tartozó hátralékos egyházközségek vagyonkezelésének megvizsgálására kiküldött bizottság 14 egyházközségben jelent meg s végezte el a vizsgálatot. A bizottság az egyes egyházközségekben végzett munkájáról szóló jegyzőkönyvön és javaslaton kivül összefoglaló jelentést is készített. E jelentés szerint az egyházközségek költségvetéseinek és zárszámadásainak egyházmegyei ellenőrzése nem eléggé mélyreható e a hátralékok felszaporodásának okai között szerepel az az érvelés, „hogy a közalapi hátralékok és járulékok fizetésére az utóbbi két év intézkedéseit megelőzően sem a konvent, sem az egyházmegye nem lépett fel erélyesen, sőt az egyházmegye elnézte azt, hogy némelyik egyházközség az adósegélyéből a megyei és kerületi járulékok elszámolása után a közalapra morzsát sem kapott. így a közalapi tartozás,, mint legjobban hanyagolható, fizetetlenül maradt s felgyűlt." A bizottság a jelentés szerint a hátralékok elismerésében s a rendezési szándékban megértéssel találkozott. Kivételek a szeghalmi, békési és hódmezővásárhelyi egyházközségek, amelyek a hátralékok leszállítását s a késedelmi kamatok teljes elengedését kérik. Az 1939. évi december 31-ével lezárt közalapi számadás adatai nem látszanak igazolni a hátralékos egyházaknak a tartozás rendezésére irányuló készségéről szóló jelentést, mert a megvizsgált 14 egyházközség közül 9-nek a tartozása nemcsakhogy nem csökkent, hanem emelkedett. Ezek közül 5 egyházközségé az egész 1939. évi kivetéssel. A bizottság jól ítélte meg a helyzetet, amikor annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy „a hátralékok rendezésére irányuló szándék hathatós egyházhatósági ellenőrzés nélkül nem lesz eredményes, amíg az egyházmegyei hatóság nem részesíti külön figyelemben a közalapi tartozásoknak költségvetés szerint való biztosítását, az év folyamán pedig a költségvetésben biztosított közalapi járuléknak fegyelmi felelősség mellett való befizetését." A bizottság a hátralékok csökkentésére vonatkozó javaslatait azzal végzi, hogy „a további időben mulasztókkal szemben, akár az egyház felelős vezetői, akár az egyházmegye ellenőrző szervei közül kerüljenek ki azok, az egyházi főhatóság példás szigorral járjon el", mert, úgymond