A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1939.

1939. április 19-20.

6 1939. április 19. — 26—27—28. első felében megkezdheti azokat a munkálatokat, amelyek szükségesek" avégből, hogy előkészíttessék „a Magyarországhoz visszacsatolt terület: református egyházi közigazgatásának, törvényhozásának és egész egyházi jogrendszerének a magyarországi református egyház jogrendszerébe való végleges beillesztése". Kívánatos, hogy az országos egyházi bizottság által elkészítendő javaslat legkésőbb a folyó év szeptember havának első felében az országos zsinat második ülésszaka élé legyen terjeszthető és így a zsinat az újabb egyházi törvénycikket folyó évi október hó vége előtt megalkothassa. Főtiszteletű Konvent! A történelmi események olyan gyorsan dübörögnek körülöttünk és némely nem

1 barátságos propaganda az utolsó hónapokban annyit ártott a magyar igazságnak, ihogy ezek a körülmények s egyúttal a világpolitikai helyzet, amelyen sem egyházunk, sem a magyar kormány nem változtathat, olyan nemzeteknél is, amelyek eddig a magyarság iránt jóindulatot tanúsítottak, félremagyarázásokra adtak alkalmat. Konventünk külügyi bizottsága kétszeresen is feladatának tekintett különböző intézkedések kezdeményezését, illetőleg megtételét. A konventi elnökség még a -múlt év őszén meghívás alapján szóbeli előterjesztést tett ez ügyben az időközben lemondott miniszterelnök úrnál, aki akkor köszönetének adott kifejezést és több intézkedést helyezett kilátásba. Sajnálatunkra nem vált valóra az a terv, hogy a magyar református egyháznak olyan kiváló férfiai, akiknek szoros külföldi kapcsolataik vannak, kormánymegbízatással ki fognak küldetni. Ennek következtében külügyi bizottságunk alakított öt albizottságot és ezek, főleg pedig az albizottságok elnökei és titkárai figyelemmel kísérik a külföldön megjelenő egyházi folyóiratokat, amelyeket számukra megrendeltünk. Különösen az Amerikai Egyesült Államokra és Kanadára nézve megalakított bizottsága valamint a dr. Révész Imre püspök úr irányításával dolgozott történettudósok és egyházi férfiak már is nagyérdemű és eredményes tevékenységre mutathatnak. Főtiszteletű Konvent! Éppen ma egy hete, hogy ugyanabban az órában, amikor Nagybritannia parlamentje egyik emlékezetes történelmi jelentőségű ülésre gyűlt össze, London lakosai közül sokan a westministerí apátságban a békéért imádkoztak. Mint már annyiszor nemzetünknek újabbkori történetében, most megint a legközelebbi hónapokban és esztendőben is egyházunkra, a törvényhozásra, sőt minden hazafias, önzetlen magyarra a feladatok egész tömege hárul. Én is elismerem, hogy az első tennivaló honvédségünknek további fejlesztése, amely nagymértékben veszi igénybe a nemzet és az egyesek erejét.