A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.

1938. április 27-28.

472 1. sz. melléklet. Úrvacsora. Az egyházi tiszt kérdése). 5. Az egyház egysége életben és istentiszteletben. — Erdős Károly a második szakosztály ülésein < vett részt és ott többször is felszólalt, Vasady Béla pedig az egyházi tiszt és sákramentumok kérdését tárgyaló szakosztály tanácskozásain vett részt, miután 1936. augusztusában már előzetesen közreműködött Gloucesterben az ottani püspök, dr. Headlam elnöklete alatt két héten át ülésező theológiai bizottság tanácskozásain, amely az edinburghi konferencia ez említett szakosztályi tárgyalásának alapjául szolgáló jelentést készítette elő. Úgyszintén külön angolnyelvű tanulmányt írt a világkonferencia tanácskozásainak alapjául szolgáló és a dr. Headlam szerkesztésében megjelent 560 lapos The Ministry and the Sacraments c. könyv részére a magyarországi református egyháznak az egyházi tisztről és a sákramentumokról vallott hitelvi tanításáról. A szakosztály tárgyalásain többször felszólalt, a szövegező és újraszövegező bizottságokban tevékenyen résztvett. Az edinburghi konferencia tárgyalásai során nyilvánvalóvá lett az, hogy a kegyelem-tan értelmezésében még meglehetősen találkoznak egymással a különböző keresztyén felekezetek. Abban is jelentős mértékben megegyeznek, hogy Isten Igéje a kijelentés egyetlen (vagy legalábbis legfőbb) forrása és hogy az egyházi hagyományok a Szentírás által fogalmazott isteni kijelentés zsinórmértéke alá állítandók. Az egyházi tiszt értelmezésében azonban igen jelentős eltérések mutatkoztak. Az orthodox egyházak képviselői erőteljesen ragaszkodtak a hét sákramentumhoz, különösképpen hangsúlyozva a papi rend sákramentumát és minden más sákramentum érvényességének feltételéül az apostolica successio alapján felszentelt papok (érsekek, püspökök) által való kiszolgáltatást tekintették. Az anglikán egyház képviselői is meglehetős határozottsággal hangsúlyozták, hogy a keresztyén egyházak egyesülésének egyik legfőbb feltétele az apostolica successio tanának elfogadása, vagyis a történelmi episcopatus és az ezzel kapcsolatos episcopalis egyházszervezetnek az újra egyesült keresztyén egyház életébe való bevezetése. A protestáns egyházak az apostolica successio tanát gépies és formális jellegétől megfosztva egészen szellemi értelemben magyarázták és ebben a vonatkozásban (egyes árnyalati különbségekről most meg nem emlékezve) meglehetősen egységes álláspontot képviseltek. Mindenesetre nyilvánvalóvá lett ezen a konferencián az, hogy az egyházi tiszt és a sákramentumok értelmezése körül igen nagyfokú eltérések vannak és hogy a Hit és Egyházszervezet mozgalmának a jövőben, még nagyon mélyreható és kifejezetten tudományos alapozottságú előkészítő munkálatokat kell végeznie, hogy egy újabb ökumenikus konferencián az egyház és az egyházi tiszt, valamint a sákramentumok kérdésében közelebb juthassanak egymáshoz a különböző felekezetek képviselői.