A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.
1938. április 27-28.
a 135/1938. sz. konventi határozathoz.. 473Az edinburghi konferencián különösen jól bevált módszernek bizonyult az, hogy a plenáris ülések előtt a szakosztályi jelentések átolvasása és református szempontú megvitatása céljából Vasady Béla egybehívta az európai kontinens különböző országainak (Franciaország, Svájc, Hollandia, Magyarország, Csehszlovákia, Románia) református egyházi képviselőit, akik minden egyes alkalommal memorandumba foglalva tették meg a jelentésekre vonatkozó megjegyzéseiket és ezek minden egyes esetben a konferencia elnöksége és plénuma által a legmesszebbmenő megértésben részesültek. Mind az oxfordi, mind pedig az edinburghi konferencián 45 ország 120 keresztyén felekezetének kb. 7—800 (hivatalos vagy nemhivatalos), képviselője vett részt. A németországi történelmi evangélikus egyház sajnálatos ok miatt képviselőit egyik konferenciára sem tudta elküldeni, de a konferenciát üdvözlő átiratában kifejezést adott annak, hogy rajta kivül álló okok miatt kénytelen a tanácskozásoktól távolmaradni, az ökumenikus mozgalmakkal együttérez és azokat a jövőben is tőle telhetőleg támogatni igyekszik. Mindkét konferencia meleg szeretettel köszönte meg a németországi evangélikus egyházak üdvözletét és a megpróbáltatásokat átélő németországi evangélikusokat keresztyéni együttérzéséről biztosította. Ezen a helyen vagyunk bátrak említést tenni arról, hogy mindkét konferencián sajnálatosan voltunk kénytelenek tapasztalni, hogy a magyarországi protestantizmus számarányához képest meglehetősen csekély számú résztvevővel képviseltette magát. Példaként megemlítjük azt, hogy míg az egyik brazíliai, mindössze 3.500 tagot számláló methodista miszsziói egyház egy hivatalos kiküldöttel képviseltette magát mindkét konferencián, addig a 2 miilió lelket számláló magyar református egyház az oxfordi konferencián mindössze egy, az edinburghi konferencián pedig két kiküldöttel képviseltette magát. Megemlítjük azt is, hogy mind az oxfordi, mind pedig az edinburghi konferencián a csehországi keresztyén egyházak és a romániai orthodox egyház 5—5 taggal képviseltették magukat (valószínűleg államsegély igénybevétele által), úgyhogy az oxfordi konferencia szakosztályi tárgyalásai alkalmával minden egyes szakosztályba jutott egy-egy csehországi vagy romániai kiküldött. Ezzel szemben a magyarországi képviselők száma (beleértve az evangélikus egyház képviselőjét is) Oxfordban kettő, Edinburghban pedig három volt s így bőven voltak szakosztályok, amelyeknek tárgyalásain magyar képviselő nem vehetett részt. Már pedig bátran mondhatjuk, hogy a Népszövetség mellett ezek az ökumenikus egyházi konferenciák nyújtanak leginkább alkalmat és lehetőséget arra, hogy a magyarországi hivatalos képviselők a világ más országainak és nemzeteinek hivatalos képviselőivel személyes érint-