A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

10 ' 1937. május 3. — 19—20. tyének között a 'kölcsönös megértést. Bizonyára Istennek tetsző magatartást tanúsítunk akkor, amikor a mi lelkünkben is a közös veszedelmekkel szemben a közös védekezés szükségességének átérzése fog megnövekedni. Másik fontos feladatunk négy évszázad alatt kifejlődött, felvirágzott, részben sok nehézséggel küzdő iskoláink fenntartása cs fejlesztése, amelynek kapcsán állandóan figyelemmel kísérjük a t. kormány tanügyi reformintézkedéseit és, azok végrehajtását. Újonnan szervezett és ez évben újjáalakuló egyetemes tanügyi bizottságunkra fontos feladatok várnak, amelyek megoldását e bizottságnak kitűnő elnökétől, nagyérdemű alelnökétől és kiváló tagjaitól bizton reméljük s amelyek engem, aki a Gondviselés kegyelméből 22 éven keresztül taníthattam, szintén nagy mértékben érdiekeinek. Amíg a művelődés és oktatásügy terén egyházunk más történelmi egyházak mellett munkálva nagy és fontos hivatást töltött be, addig a társadalompolitikai, népegészségügyi és népjóléti munkában, különösen a mostani gazdasági válság idején, a tennivalóknak egész garmadája hárul egyházi hatóságainkra, ezenfelül megváltozott presbitériumainknak korábban inkább csak gondozó tevékenysége is. Az elérendő cél világosan áll előttem;. Arra kell törekednünk, hogy ez a magyar nemzet számban, gazdagságban és a Széchenyi által már egy évszázad előtt értékelt „kiművelt emberfők" sokaságában gyarapodjék. A „kiművelt emberfő" nemcsak a képzettségben előbbrehal adottat, hanem azt az embert is jelenti, aki a küszöbön levő alkotmányjogi változások végén reá váró >ragy államjogi kötelességekre alkalmasabb és hivatottabb lesz. Mellőzhetetlenül szükséges az is, hogy a törvényhozási újabb alkotások, valamint a közigazgatás tevékenysége s általában az államnak és az egyházaknak munkája növelje a magyar jajnak szellemi és anyagi erejét. Merész kísérletezések vagy éppen ki nem próbált külföldi példáknak utánzása helyett, békés eszközökkel és a történelmi sok százados fejlődés irányát követve, fokozatosan kell megvalósítani a valóban szükséges reformokat. Már sok helyütt hangsúlyoztam, hogy nem lehetünk megelégedve azzal a gazdasági és társadalmi állapottal, amely mellett sok százezer, többnyire mezőgazdiasággal foglalkozó színmagyar falusi Lakosság — ennek keretében gyermekek és a jövendő reménysége, a fiatalság is — a nyomor határán nélkülözéssel küzd. Összes tennivalóink felsorolására órák volnának szükségesek. Ha