A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

1937. május 3. — 36—37. 11 élek, Isten segítségével, más munkakörömben, például presbiteri konferenciákon, remélem e tárgyban többet mondihatok. Konventünknek missziói bizottsága és ennek társadalompolitikai albizottsága részletekbe menő számos javaslatot fog előterjeszteni. A dunántúli püspök úr tárgyalandó indítványában nagyon helyesen utalt rá a mezőgazdasági munkásság aggkori és rokkantsági biztosításának sürgős szükségességére, amelyet illetékes bizottságaink javaslata alapján, a t. kormánynál kérni fogunk. A tennivalók halmazából csak általánosságban említhetem a széles, néprétegek, főleg a falusi és tanyai lakosság egészségügyi, lakásügyi és élelmezési viszonyainak javítását, amit már két évtized óta különböző, alkalmakkor sürgettem. Ezen a téren, is presbitériumaink irányítása mellett munkába kell állnunk. Több faluban néhány református testvérünknek céltudatos és fáradhatatlan tevékenysége mellett a gyermekek, a munkanélküliek, a kedvezőtlen termés által sújtottak érdekében, az elemi iskolába járó, rosszul élelmezett tanulók javára szerény eszközökkel is. 'kedvező eredményeket lehetett elérni. Példa gyanánt ismételve hivatkozom a gyömrői gyülekezet nemes útmutatására. Szeretetszövetségünk (főleg apostoli buzgalmú vezetőjének, Kiss Ferenc nyugalmazott tanár úrnak érdeméből) 25 intézményében több mint 600 szegénysorsú testvérünket óvja ,meg a nélkülözés szenvedéseitől. Helyesnek tartom a szegénygondozás újabb szabályozását, de a részletekre nézve még be kell várnunk a gyakorlati tapasztalatokat. Értesülésem szerint a nagyközségekben is, méginkább a falvakban és tanyákon szétszórva élő magyar testvéreink közül sokan maradtak ki, akik nem részesülnek hatósági ellátásban. Általában az újabban sokat emlegetett társadalompolitikai tevékenység határai még nincsenek szabatosan megvonva s a jövőnek egyik fontos feladata, egyúttal elrnulaszthatatlan kötelessége lesz összhangba hozni és megfelelően szabályozni a szegénygondozás terén egyfelől a hatósági, másfelől az egyházi, egyesületi és magán jótékonysági tevékenységet és ezeket kielégítően úgy rendezni, 'hogy legalább a meg nem érdemelt nyomor ne maradjon segítség nélkül. Nagyjelentőségűnek tartom, hogy egyházi hatóságaink és presbitériumaink tagjai több irányban foglalkozzanak a magyar ifjúság jövőjét, érintő kérdéssel. Nekünk is törődnünk kell nemcsak az ú. n. oklevelet szerzett és állástalan ifjúság gondjaival, hanem' foglalkoznunk kell a falvakban a megélhetés nehézségeivel küzdő, részben veszélyeztetett környezetben élő fiatalkorúak helyzetével is.