A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.

1903. december 8-11.

az 56. jegyzőkönyvi számhoz. 345> presbyteri szövetség első nagy gyűlése 1877 július hó 3—10. napjain Edinburghban, nagy lelkesedéssel megtartatott. Ezen a nagygyűlésen a magyarországi ev. ref. egyházat, az egyetemes konvent megbízásából, Balogh Ferencz és György Endre képviselték, kiknek jelentése közzé is tétetett. Mellékelve van szerencsénk beterjeszteni: 1. az alapszervezetre, 2. a képviseltetési rendszerre, 3. a házszabályokra, 4 a végrehajtóbizottság szervezetére és működésére vonatkozó szabályzatok teljes szövegét, a melyek teljes felvilágosítást adnak a szövetség irányzatáról és működéséről Csak azt akarjuk külön kiemelni, hogy az alapszervezet 3 pontja világosan kimondja, hogy a zsinat „nem avatkozik bele a szövetség egyetlen egyházának létező hitelveibe vagy szervezetébe, belső rendjébe vagy külső viszonyaiba" s hogy a 4. szakasz szerint czéljai: a presbyteri egyházakra nézve általános érdekű kérdések tárgyalása; az egyházaknak általában, de különösen a gyengéknek és üldözötteknek támogatása; a Krisztus országára vonatkozó ismeretek nek öíszegyűjtése és szétterjesztése az egész világon; a presbyteri rendszernek, mint szentíráson alapúló és minden időhöz és viszonyokhoz alkalmas és egyszerű rendszernek ajánlása; továbbá tárgyalni fog minden olyan ügyet, a mely egyenes összeköttetésben áll az evangélizáczióval, minők : „a keresztyén egyház viszonya a világ evangélizácziójához, a missiói munka szétosztása, az egyházi erők összműködése, különösen a nagyvárosok és az elhagyott vidékek tekintetében, a lelkészek nevelése, a sajtó, a colportage felhasználása, az ifjúság vallásos oktatása, a vasárnap megszentelése, rendszeres jótékonyság, a mértékletienség és más bűnök megszüntetése és a legjobb módszerek keresése a hitetlenség és a katholiczizmus ellen". — Az eszközök természetesen pusztán tanácsadók és felvilágosítók. Ezeknek átgondolása után alig lehet kitérni annak határozott kijelentése elől, hogy a szövetségbe való belépés egyházunknak szembeszökő és határozott érdeke. Eltekintve ugyanis attól, hogy már maga Kálvin is igen óhajtotta az ily egyetemes gyűlések tartását és hogy a presbyteri öntudat emelésére a legjótékonyabban ható tényező a külföldi hitrokonokkal való érintkezés : gyakorlatilag kiváló fontosságúnak tartjuk épen egy kisebb nemzet egyháza részére, — kivált ha ez nem is a többség egyháza — hogy egy ilyen nagy szervezethez csatlakozzék. Mai napság meglehetősen el vagyunk zárva a külföldi hitrokonokkal való érintkezéstől, holott ez a reformáczió korszakában nagyon is élénk volt. Yoltaképen csakis régi alapítású ösztöndíjaink az egyedüli összekötő kapcsok, a melyeknek számát a szorosabb összekapcsolódás által, — miután erre legalább