A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.

1903. december 8-11.

358 N) melléklet; Angliában meg is van a hajlam. — szintén szaporítani lehetne. Hogy a múlt szomorú időkben mily sok hasznát vettük ez öszszeköttetéseknek: egyházunk története a tanú reá. A harminczéves háború története, a gályarabok, a debreczeni és nagyenyedi angol-alap. a pátens elleni küzdelmek példa gyanánt állhatnak előttünk. De ha. — a mint reméljük is —ilyen természetű segítségekre soha sem lesz is szükségünk: annál több szükségünk van a szellemi támogatásra s ma, midőn minden érdek- és eszmekör nemzetközi társaságokba szervezkedik, valóban érthetetlen tünemény volna, ha épen a mi egyházunk, a mely a világ legelőrehaladottabb, minden nemzetében oly fényes hitrokoni karral bir, az önként kínálkozó kedvező alkalom előtt elzárkóznék. A csatlakozás gyakorlati keresztülvitelére nézve elegendőnek tartanánk, ha az egyházi törvényjavaslatnak a zsinatról intézkedő részénél a 174. § ba beletétetnék, hogy a zsinaton tanácskozási — de nem szavazási — joggal bir a szövetség küldöttje; hasonlóképen a konventnél is. (162. §.) Viszont a konvent körében (167. §.) intézkedni kellene arról, hogy a szövetségzsinatain képviselteti egyházunkat és hogy a szövetségnek — úgy is pusztán normális mennyiségű — kiadásaihoz a szövetség által megállapított arányban hozzájárul, a 166. §. értelmében fedeztetvén úgy a hozzájárulás, mint a képviseltetés költsége. Tényleg ez is volt egyetemes egyházunknak irányzata. — A szövetségnek 1888-ban Londonban tartott gyűlésén szintén Balogh Ferencz és György Endre képviselték egyházunkat. Viszont a szövetség a mi 1891 —93. évi zsinatunkra dr. Matthewst* titkárát, küldötte ki. — Sót az 1887. évi konvent 107 sz. határozata, addig is, mig a magyarországi ev. ref. egyháznak a szövetség kötelékébe való belépése felett határozat volna hozható, az egyes egyházkerületeknek szabadságára hagyta, hogy abba belépjenek. Egyetemes egyházunknak belépése tényleg azon múlott, hogy az időközben Budapesten tartott zsinatra megfelelő előterjesztés nem tétetett, azóta pedig zsinatunk nem volt. A kérdést tehát teljesen megérettnek látjuk. Az egyetemes konvent tavalyi 48. jksz. határozata kimondotta, hogy az 1904. jún. 21-én Liverpoolban tartandó szövetségi gyűlésre kéttagú küldöttség vigye el egyházunk üdvözletét és készítse elő a közelebbi érintkezés útját. Kívánatos volna, ha e küldöttek már annak kijelentésével mehetnének Liverpoolba, hogy egyetemes konventünk javasolja, sót törvényjavaslatába fel is veszi egyházunknak a presbyteri szövetségbe való belépését s reméli,, hogy a zsinat, mint legfőbb hatóság, ezt ki is mondja.