A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.

1903. december 8-11.

r^mmfmmrnmmimw^^r^a 22. jegyzőkönyvi számhoz 233 fejlődhetett oly gyakorlat, a melynek alapján a párbér, tekintet nélkül a parochialis kötelékre, ingatlanokhoz kötött dologi teher természetét vette volna fel. A kir. Curia abban tévedett, hogy a párbért magánjogi kötelemnek vette, a mely keletkezhetik szerződés, végrendelet vagy más (?) jogalkotó tény alapján. Téves ez a felfogás, mert a párbér a parochialis köteléken, • mint közjogi természetű társas-vonatkozáson alapúló szolgáltatás, mely a parochiabelieket ezen minőségüknél fogva terheli. (Timon Ákos: A párbér Magyarországon. Budapest. 1885, 342 1.) A párbér tehát közjogi szolgáltatás és mint ilyen, magánjogi szerződés tárgya nem is lehet. Ügy mint egy magyar honos nem köthet jogérvényes szerződést egy osztrák adóhivatallal, hogy ő és örököse kötelesek lesznek egy osztrák község adójához évenként ennyi meg ennyi koronával hozzájárulni: a protestáns ember sem köthet érvényes szerződést az iránt, hogy ő, a ki a katholikus parochiához nem tartozik, a katholikus lelkésznek vagy tanítónak párbért fog fizetni. Ha pedig ezt a szerződést katholikus ember kötötte, nem megy át a kötelezés a protestáns örökösökre, mert a kötelezettség önmagától értődő feltétele a parochialis kötelékhez való tai^tozás. Figyelembe veendő továbbá az is, hogy ha a párbérkötelezettséget magánjogi szerződésre alapítjuk, akkor a szerződés csak a szerződő felet és annak örököseit kötelezi. Már az sem állhat meg. hogy valaki az örökösök örököseit is a végtelenségig kötelezze egy járandóság teljesítésére. Az pedig épen nem tartható fenn jogi alapon, hogy a szerződési theoria felállításával, a szerződés teljesítését oly harmadik személyektől lehessen követelni, a kik a szerződő félnek nem is örökösei. Ebből az útvesztőből a követelőket kisegítette a dologi teher theoriája. Azt vitatják, hogy miután a párbérkötelezettség, a canonica visitatióról felvett jegyzőkönyvben telkenként állapíttatott meg, a telkek vannak kötelezve a szolgáltatásra s így a kötelezettség a telken, mint dologi teher nyugszik. A magyar magánjog kétségtelenül i^mer olyan, a telken nyugvó magánjogi dologi terheket, a meljek telekkönyvi bekebelezés nélkül is megállanak, de ezek keletkezéséhez szükséges, hogy azok vagy törvényen, vagy jogszokásokon alapuljanak. Ilyen terhek például a szőlődézsmaváltság, a maradványföldekért fizetendő váltság, a vízszabályozási tartozások stb. Jogszokásokon alapúinak nagyrészt az úrbéri tartozások és kir. kisebb haszonvételek. Ahoz azonban, hogy egy magánjogi szerződésen, vagy végrendeleten, tehát magánjogi czímen alapúló tartozás, mint dologi teher megálljon, a telekkönyv behozatala