A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.

1903. december 8-11.

234 ll melléklet : óta okvetlenül szükséges, hogy az a telekkönyvben bekebelezve legyen. Nyilvánvaló tenát, hogy a m. kir. Curia csak növelte a zavart, midőn szerződésen, végrendeleten és más jogalkotó tényen alapúló párbérkötelezettséget nem a parochiális kötelékhez tartozó személyek ellen is érvényesíthetőnek mondott. A mi jogalapunk a törvény. Az 179CT- 9 !. évi 26. t.-czikk 6 §-a a párbért és hasonló szolgáltatásokat feltétlenül megszüntette, kimondotta azt is, hogy az evangélikusok ezentúl ilyen szolgáltatások teljesítésére nem kötelezhetők, tehát szerződések, vagy más jogalkotó tények, vagy az állítólagos dologi teher czímén sem A szokás, mint jogalkotó tény ezen törvénynyel szemben figyelembe nem jöhet, mert a mint a Curia idézett 31. sz. döntvényében helyesen kifejtette, a törvény világos nyilatko zatával szemben érvényes jogszokás nem is keletkezhetett. A közigazgatási hatóságoknak és bíróságoknak a párbér kérdésében követett törvénytelen eljárásának megszüntetése tulajdon képen nem szorúlna törvényhozási intézkedésre, mert hiszen nem kellene egyebet tenni, mint a meghozott törvényt végrehajtani, de miután a Curia hivatkozott döntvényeiben a törvényt helytelenül magyarázta ós ezen curiai döntés támpontul szolgál további visszaélésekhez: szükségessé vált, hogy a törvényhozás, mint a törvény legilletékesebb magyarázója, az 1 848. XX. t.-cz. végrehajtását szabályozó törvényben határozottan kimondja, hogy a lelkész és tanító, a más vallású egyénektől párbért semmiféle jogczímen nem követelhet. B) A kegyuraságból befolyó szolgáltatások. Magyarországon, sajnos, még mai napság is érvényben áll az a jogszabály, hogy az úgynevezett kegyúr, tekintet nélkül hitvallására, tekintet nélkül arra, hogy valamely birtoknak nem mint örökös, hanem mint készpénzen vásárló jutott birtokába: köteles a róm. kath. egyház személyi és dologi kiadásaihoz hozzájárulni, sőt sok helyütt azokat kizárólag sajátjából fedezni. Hogy ezen sérelmes állapot az. 1848. évi XX. t-cz. 2. § ában kimondott elvvel homlokegyenest ellenkezik, azt kimutatnunk nem kell. Midőn tehát az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtását kívánjuk, követeljük a kegvurasági viszonynak megszüntetését, még pedig oly módon, hogy az ebből eredő jövedelemfogyatkozás kárpótlása kizárólag azon vallásfelekezet híveire háríttassék, amelynek egyháza a kegyúri jog megszüntetése folytán elvesztett jövedelmet élvezte.