A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.

1903. december 8-11.

232 ll melléklet : Mind e sérelmek orvoslása végett hiába fordúlunk a minisztériumhoz. Mint a Ruprecht testvérek esetében feltüntettük, kérelmünknek eredménye ni?ics. A legnagyobb baj az, hogy a m. kir. Curia a párbér-kérdésben, a helyett, hogy a róm. katholikus plébánosok párbérköveteléseit, hivatkozással az 1790/1. évi 26 t-cz. 6 szakaszára, feltétlenül jogtalanoknak jelentette volna ki, 1886. évi január 22-én tartott teljes üléseiben 30. és 31. sz. a hitelesített döntvényeiben a kérdés elől kitért és azzal, hogy bírói útra tartozónak jelentette ki azon kérdés eldöntését, vájjon az adott esetben a párbérszolgáltatás ingatlan birtokhoz kötött dologi teher, vagy pedig személyes viszonyokon alapuló kötelezettség természetével bir-e? törvényellenesen konczedálta annak a lehetőségét, hogy a protestáns egyházak hívei, dologi teher czímén ilyen szolgáltatások teljesítésére kötelezhetők. Hiába ösmerte el azután a Curia 31. sz. döntvényének indokolásában, hogy a protestánsok az 1790—91. évi 26. t.-cz. által a kath. egyház joghatósága alól teljesen feloldattak és a kath. lelkésznek te'jesített párbérszolgáltatások alól feltétlenül felmentettek. Hiába hangsúlyozza továbbá, hogy a törvényhozásnak utóbb említett határozott nyilatkozataival szemben ki sem fejlődhetett oly általános jogszokás, melynek alapján a párbér, tekintet nélkül a parochiális kötelékre, ingatlanokhoz kötött dologi teher természetét vette volna fel, mert ezen igen helyes és megdönthetetlen érvek előrebocsátása után kijelentette, hogy ezen általános elvi szempont nem zárja ki azt, hogy a párbér egyes esetekben szerződés és más jogalkotó tények folytán ingatlanokhoz kötött dologi teherré nem válhatott és hogy a fent kifejezést nyert általános elv nem áll útjában annak, hogy a fennforgó külön jogczímnél fogva, a parochialis kötelékhez nem tartozók is a kath. lelkészt illető párbér fizetésére, vagy kiszolgáltatására köteleztessenek A Curia ezen kijelentése adta meg a jogalkotó tényt, a külön jogczímet a kath papságnak arra, hogy a canonica visitátióról felvett jegyzőkönyvet szerződésnek minősítse és a szokást, a párbérfizetési kötelezettséget megállapító ténynek vitassa, holott a Curia ugyanezen döntvényében kimondotta. hogy az magában véve, hogy egyes helyeken, a visitátió canonica feljegyzései szerint, a párbér minden ház vagy telek után szolgáltatik ki, nem képez alapot arra, hogy a kérdéses helyeken a párbér ingatlanokon nyugvó dologi tehernek tekintessék és kimondotta, hogy a törvényhozásnak határozott nyilatkozataival szemben, ki sem