A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1899_jun_14.

1899. július 14.

26 1899. ÉV 1.3—14. kezzék diadalt szerezni elveinek s hogy a fiatal elme az egymástól eltérő, gyakran egymással ellenkező nézetek és tanok versenyében sajátitsa el magának a szabad, önálló gondolkozás máskép soha meg nem szerezhető áldását. S a mikor ezeket az elveket, épen a kormány kívánságának engedve, kénytelenek voltunk jogakadémiáink fenmaradása érdekében feláldozni, bizonyos elkedvetlenedés, csüggedés vett rajtunk erőt. A helyzet azonban azóta lényegesen megváltozott, úgy hogy most már — ha őszinték akarunk lenni, be kell vallatnunk — mi seri} tartjuk a tanszabadságra a tanulók legnagyobb részét eléggé érettnek, a mint Nagyméltóságod is nyomban az emiitett törvényre történt hivatkozása után kénytelen elismerni, hogy „a jogi képzés intenzivitásának fokozása érdekében, az eddigieknél sokkal hatályosabb kényszerítő eszköz foganatba vételére van szükség." A kényszerítő eszközökről annál kevésbé mondhatunk le, mert nálunk még a jogakadémiákban sem ellenőrzik oly szigorúan a növendékek tanulói és magánéletét — hogy az egyetemekről ne is szóljunk — mint például Oxfordban vagy Cambridge-ben, a hol a valódi tanszabadság éltető levegőjét szivja magába a fiatalság, a hol hire sincs a kötelező colloquiumokuak és egyéb ehhez hasonló kényszer-intézménynek, de a honnan a hanyag vagy rossz magaviseletű növendéket, bizonyos hivatalos formák alkalmazása mellett, egyszerűen hazakergetik. Az 1848: XIX t-cz. által biztosított előnyökből mi többet nem adnánk meg a hallgatóknak, mint a mit jelenleg is élveznek, hogy t. i. maguk választják meg az iskolát, a hol képezni kívánják magukat; hogy ugyanazon tantárgy előadó tanárai közül azt hallgatják, a melyiket akarják s hogy a kötelezett tantárgyakon kívül hallgathatnak még egyebet is, a mihez t i. különösebb kedvet és hajlamot éreznek magukban, módjukban állván különösen a főkollégiumok mellett special-kollégiumokat hallgatni, hogy ily módon közülök az, a ki komolyan veszi a dolgát s az egyes szaktárgyak mélyébe akar hatolni, egy-egy főkollégiumban szerzett általános ismereteit a special-kollégium keretében feldolgozott részletekkel tetszés szerint bővíthesse. Ha ezeken felül még a két alapvizsgálatot is összevonjuk, ezzel — meglehet — valamivel közelébb jutnánk az 1848: XIX. t-cz. intentiójának megvalósításához; de viszont a két alapvizsgálat további fentartása sem kifogásolható még a tanszabadság szempontjából sem akkor, amikor egész oktatási rendszerünk tulajdonképen úgysem egyéb, mint a tanszabadság negatiója, amikor a kötelező colloquiumok és kötelező gyakorlatok meghonosításával a tanulókkal szemben szaporítjuk a már eddig is alkalmazott olynemű korlátokat, amilyenek például a tárgyaknak évfolyamokhoz kötött egymásutánja, időhöz