A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1899_jun_14.

1899. július 14.

JUNIÜS HÓ. 10. 19 nyeink szeretetében s a más felekezetek iránti türelemben, másrészről a nemzeti állam eszméjéhez való hajthatatlan ragaszkodásban nyilvánul: idővel ép oly szilárd támasza legyen a magyar államnak, mint a protestáns egyháznak. Ezek közt az intézetek közt szerepelnek, több mint egy század óta, a protestáns jogakadémiák is. Mindjárt a budai zsinat befejeztével, mely a hierarchia és küriarchia közti elkeseredett küzdelemnek azzal vetett véget, hogy a világi elem részére az egyházkormányzatban biztosította az őt méltán megillető befolyást, az ev. reformátusok, számba véve egyrészről a magyar ember előszeretetét a jogi pálya iránt, másrészről azt a körülményt, hogy a jogi-politikai iskolákban szerezhetők meg leginkább azok az ismeretek és képességek, melyek az egyházi nyilvános életben való hasznos szereplésnek alapfeltételei, a jogi szakiskolák berendezéséhez nyomban hozzáfogtak. Sárospatakon már 1793-ban szervezték a jogi tanszéket, melyet Kövy Sándor foglalt el, csakhamar olyan hírnévre tevén szert, hogy az ország minden zugából, vallás- és nemzetiségi különbség nélkül, nagy tömegben özönlöttek hozzá a tanúlni vágyó ifjak. Debreczenben 1796-ban állította fel az egyházkerület az első jogi tanszéket; de ugy itt, mint Sárospatakon már jóval előbb adtak elő jogi és politikai tárgyakat. Sárospatak és Debreczen példáját követte Sziget, Losoncz, Pápa és Kecskemét, ugy hogy 1848 előtt a négy királyi akadémia mellett, — melyek csak néhány évvel előzték meg a sárospataki és debreczeni kollégiumokat a jogi tanszékek felállításában, — a reformátusok hat tanintézete foglalkozott a jogi szakképzéssel. Az ev. ref. egyház tehát történelmi jogon is méltán ragaszkodhat amaz intézeteihez, melyek egy-egy főiskolának, a többi intézeti ágakkal való szerves kapcsolatuknál s az azokra gyakorolt kölcsönhatásuknál fogva, a szó szoros értelmében kiegészítő s igy nélkülözhetetlen alkatrészeit képezik; melyek a szabadelvüség, a humanizmus és a tudományos haladás szolgálatában állva, ha talán szegényesebb anyagi eszközökkel, mint a jól ellátott állami hasonló iskolák, de mindenkor megfeleltek ugy a nemzeti kultura igényeinek, mint az ezekkel soha ellentétben nem álló protestáns felekezeti érdekeknek. És pedig ragaszkodik egyikhez ugy, mint a másikhoz. Különbséget köztük azért nem tehet, mert a protestáns egyháznak, mint tanító egyháznak, legfőbb ereje a decentralisátióban rejlik. A mi közmivelődési szükségleteinket egy központ nem elégítheti ki; nekünk kulturális központokra van szükségünk, hogy a protestantizmusban rejlő hatalmas erőből egyháztársadalmunk minden tagjának juttathassunk annyit, a mennyire joggal igényt tart. Sha nekünk ez az érdekünk és ha képesek és készek vagyunk ezt — 2* Érdekközösség, decentralisatió.