A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1899_jun_14.

1899. július 14.

20 1899. ÉV 10. akár a magunk erejéből, akár esetleg más tényezők közreműkö­désével — oly módon kielégíteni, hogy az említett központok tudományos tekintetben az időnkint alkalmazható legmagasabb mértéket megütik: a protestáns egyháznak ez az érdeke, azt hisz­szük, nem áll ellentétben az állam ama törekvésével, melynélfogva mindenkinek, a kinek komoly elhatározása és hivatása van hozzá, alkalmat kiván nyújtani a szakműveltség megszerzéséhez. A törekvések és érdekek közössége természetszerűleg maga után vonja a kölcsönös támogatás szükségességét. Abban a nemes versenyben, mely a hazai viszonyok és sajátszerű történelmi fejle­mények folytán az állam és a felekezetek, speciáliter az ev. ref. egyház, mint iskolafentartók közt nem lankadó élénkséggel folyik, — az ev. ref. egyház az államnak megbecsülhetetlen szolgálatot tesz az által, hogy terheinek egy részét magára vállalja; az állam viszont ugy az egyház, mint saját jól felfogott érdekében cselek­szik, midőn az egyház erejét közvetlen segélynyújtás által fokozza s ily módon versenyképességét biztosítja. A kölcsönös támogatásra annál nagyobb szükség van, mert a közoktatási intézetekkel szemben évről-évre fokozódó igények máskép alig elégíthetők ki s mert az egyes intézeti ágak színvo­nalát folytonosan emelnünk kell, hogy a nyugateurópai mértéken alul ne maradjanak. Ezt a czélt tűzvén ki maga elé Nagyméltóságod a jogi szak­oktatásra nézve említett törvényjavaslat-tervezetében, mi termé­szetesen a legszívesebb készséggel járúlunk ahhoz. Engedje azon­ban meg, hogy épen a bennünket is közvetlenül érdeklő ügy sikerének előmozdítása czéljából, tisztán tanügyi szempontból, a tervezetre megtegyük észrevételeinket. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy bírálatunkban a közoktatási politikai motívumokat figyelmen kívül hagyjuk, annyival is inkább, mert ezekhez részünkről alig férhet gáncsoló szó. Ha, a mint meg vagyunk felőle győződve, megértettük Nagyméltóságod intencióját, ez nem más, mint hogy az ev. ref. egyház mindazon jogi szakisko­lája részére, mely múltjánál, anyagi helyzeténél, tanerőinek kiváló­ságánál s eme tulajdonságain alapuló jóhirnevénél fogva rendel­kezik a fejlődésképesség föltételeivel, a továbbfejlődést biztosítsa. Ugyanerre törekszünk mi is. Ma tehát abban a kellemes helyzetben vagyunk, a mivel a közelmúltban nem dicsekedhettünk, hogy az államkormány politikája a jogi szakoktatást illetőleg megegyezik a miénkkel, miután megfelel az nemcsak a gyakorlati élet, de egyszersmind a históriai fejlődés követelményeinek is. Nagyméltó­ságod véglegesen be akarja illeszteni a modern nemzeti közoktatási szervezet keretébe a jogakadémiákat, olymódon, hogy azok további

Next

/
Oldalképek
Tartalom