A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.

1879. szeptember 10-13.

az indítványba tett egyetemes értekezletet, csakis a zsinatot előkészítő eszközül tekinti, s annak egyetemesen kötelező határozati jogot kizárólag a zsinattartás alaki kérdéseiben, aminöek: a zsinattartás ideje, helye, a képviseltetés aránya hajlandó megadni; minden más a tulajdonképeni zsinatra közelebbről tartozó tárgyak és elvekre nézve, fentartván abbeli jogát, hogy azokat előbb az egyes egyházmegyék utján egybegyűjtvén, majdan közös tanácskozás által megállapítsa s elvi határozatait a zsinatra küldendő képviselőinek figyelmébe ajánlja.) Azonban a jelenlegi időszakot nem tartja alkalmasnak a tervezett zsinatnak kihirdetésére és egybehívására, már csak azon fontos körülmény miatt sem, mert a conventi bizottság nem dolgozta ki az iskola és oktatásügyet, a mely kérdésnél pedig, minden prot. egyháztagnak méltán igen sok félteni és védeni valója van; bevárandónak tarja tehát azon időt, midőn a conventi bizottság tárgyalván a tanügyet, arra vonatkozólag is tervezetet állit elő, a mely aztán az egyes egyházmegyéknek megküldetik s azok véleményeiket beterjeszthetik; mely vélemények átvizsgálására és tanulmányozására, egy zsinatügyi bizottságot nevez ki s fölhívja azt, hogy az egyházmegyei véleményekből készítsen egy oly tervezetet, mely összes egyházi és iskolai életünk szervezkedésének, saját óhajtásunk szerint való alakját fejezte ki s mintegy teljes dolgozat küldessék aztán conventi tárgyalás alá. Végül azt is kijelenti, hogy a mi a zsinat egy behívásának idejét általában illeti, fentartja abbeli jogát, hogy ha majd egy nézete szerint leghelyesebb munkálat lenne is kezében, szabadon nyilatkozhassék a felett: váljon az akkori körülményekhez képest alkalmasnak látja-é vagy sem az időt, a zsinat egybeliivása és megtartására ? Imé ezen végzésekből világos, hogy a tiszáninneni egyházkerület. 1877 májusi közgyűlésében a conventet zsinati előkészítő eszköznek tekintvén, azt teljesen felhatalmazta a zsinattartás idejére, helyére, a képviseltetés arányára nézve jogérvényesen határozni; a többi tárgyakra nézve tartván fen abbeli jogát, hogy azokra nézve előbb az egyes egyházmegyék véleményét is megtudva és egybegyűjtve, elvi határozatait a zsinatra küldendő képviselőinek figyelmébe ajánlhassa. Ezen álláspontját megerősíteni látszik, midőn az 1879. évi 63. sz. végzésben is határozottan kimondja, hogy a zsinattartás czéljáról, annak hasznos és szükséges vóltáról ma is azon véleményben van, melynek 1877. évben kifejezést adott. — S nézetünk szerint ez a tiszáninneni egyházkerület álláspontja. De más felöl kikeli jelentenünk hogy az 1879. évi határozat többi része, szerény nézetünk szerint nem mondható egészen következetesnek azon állásponthoz; mert nem elégszik meg azzal, hogy az egyházmegyékből beérkező véleményeket s azok alapján hozandó elvi határozatokat majd a zsinati képviselők vegyék figyelembe, hanem küldöttséget biz meg azok átvizsgálására, azokból egy vélemény összealkotására, mely konvent