A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.

1884. november 17-24.

82 midőn a középiskolai törvény meghozatalával intézeteink ujabb szervezésének nehéz feladata áll előttünk, éreznünk kell, hogy más kedvezőbb anyagi helyzetű egyházakkal szemben, legjobb igyekezetünk s erőkifejtésünk mellett is, a versenytéren tetemes hátrányban vagyunk; s bár egyházunknak önerejéből teremtett iskolai alapja nagy értéket képvisel, és teljesen elegendő középiskoláinknak eddigi szervezetökben való fentartására; de nem elegendő arra, hogy azok a középiskolai törvény kívánalmainak megfelelőleg berendeztethessenek; és ugy hogy azon anyagi erő alapján, középiskoláink ez idő szerint olyan szervezetet nyerhessenek, mely mellett azok a jelenkor igényeihez képest, az állam irányában, a nemzeti kultura emelése körül, magas feladatuknak épen ugy megfelelhessenek, mint a hogy ezt eddigelé a múltban mindenkor kiváló sikerrel teljesítették. Összesen 28 középiskolánk között csupán hat intézet képes eddig létező saját alapjának jövedelméből az ujabb berendezés költségeit fedezni; — a többi 22 ezt tenni nem képes, és nincs sem oly egyházi, sem oly tanulmányi közalapunk, melyből ezen intézeteinknek, válságos helyzetökben, megfelelő segélyforrásokat nyithatnánk. Legtöbb intézetünkben a megfelelő szervezkedés tekintetéből, felmerül: 1) a tanárok létszáma szaporításának, 2) majd minden intézetünkben tanári fizetés javításának, továbbá 3) némely középiskoláinkban a párhuzamos osztályok felállításának s végül 4) több helyt ujabb építkezéseknek s egyéb dologi beruházásoknak a szüksége. Es mint az egyes intézeteink részéről beszolgáltatott adatok és jelentések mutatják, tájékoztatásul egyelőre annyit jelezhetünk, hogy azon 22 középiskolánknak ujabb szervezésére, melyek azt jelenleg birt alapjaiknak jövedelméből keresztül vinni nem képesek, évenkint 100,000 forintnyi kiadás mutatkozik fedezet nélkül, és a szükséges beruházásokra is egyszermindenkorra, ugyanannyi összeg kívántatnék. Ez a fedezetlen szükséglet ugyan a meglevő középiskolai alapok jövedelmének tán egynegyedrészét sem teszi ki, — és számítunk a a fenntartó testületek további áldozatkészségére is; — mert valahányszor egyház és iskola ujabb áldozatot kívánt, egyházunk híveinek példás buzgósága még sohasem tagadta meg önmagát; és nem is tudunk képzelni egyházunk életében oly időt és viszonyokat, hogy az, az önsegély forrásait, a melyekből intézeteit, több mint három századon keresztül éltette, fentartotta és virágoztatta, valaha kebelében végkép kiszáradni engedje: azonban a tényleges állapotokat figyelmen kívül nem hagyhatjuk; s tekintve, hogy egyházunk anyagi ereje népiskoláinak, úgyszintén tanító-képző intézeteinek s egyéb felsőbb iskolá' aak fentartása által már most is nagy mértékben van igénybe véve, s inni