A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.

1884. november 17-24.

S3. 83 den tulterheltetés csak kártékony visszahatásokat szülne: nem kecsegtethetjük magunkat azon reménynyel, hogy egyházunk, áldozatkészségének bármily megfeszitése mellett ez idő szerint képes legyen, középiskoláinak szervezésére, a mutatkozó fedezet-hiányt önerejéből előteremteni. Azonban iskoláinknak ezen válságos helyzetében — ugy vagyunk meggyőződve — nem alaptalanul és nem a siker reménye nélkül függeszthetjük tekintetünket az állam felé, mely kétségkívül tiszta tudatával bír annak, hogy a mi iskoláink is az ő nagy czéljainak előmozdítására szolgálnak, következőleg, hogy midőn azokat segélyezi, akkor tulajdonképen önmagának is áldozik; és hogy saját érdekéből is nem engedheti azon intézeteknek, melyek úgyis a létfentartás alapjának nagyobb részével már bírnak — elpusztulását akkor, a midőn azoknak megmentése ránézve aránylag csekély áldozatba kerül; mig ellenben azoknak teljes megszűntével a nemzeti kultura további fejlődésébe súlyos convulsiók állhatnának elő, s tán egyidőre alig lenne képes az állam, azoknak elpusztult helyén ujabb tanintézeteket megfelelő számban önerejével létesíteni. Nagyméltóságú minister ur! ily helyzetben és körülmények között, indíttatva érezzük magunkat tiszteletteljesen egész bizalommal nagyméltóságodhoz fordulni. Méltóztassék ismert buzgósága, méltányossága és az országos tanügy fejlesztése körül kezdettől fogva tanúsított hathatós munkásságánál fogva, megfelelő módot és eszközöket nyújtani, veszélylyel fenyegetett intézeteinknek megmenthetésére, s igy lehetővé tenni azoknak oly mérvű szervezését, hogy a nemzeti kultura nagy czélját továbbra is sikerrel szolgálhassák. Távol van tőlünk a szándék, hogy a törvények keretén kivül eső jogi alappal egyátalán nem biró kedvezményeket kérjünk; mert csak azon helyzetet és intézkedést tartjuk biztosnak s alkotmányos szempontból igazolhatónak, mely mindenkor a törvény és jog alapjára támaszkodik; de egyszersmind azon meggyőződésben vagyunk, hogy iskoláink segélyezésére nézve előterjesztendő kivánalmaink a fennálló törvények korlátai között teljesithetők is; — és ha ezen felfogásunkban nem csalódunk, reményünk is van, hogy nagyméltóságod, a közügy érdekéből, kívánalmainkat figyelmen kivül hagyni nem fogja. Es mielőtt ezen kívánalmakat néhány pontba foglalva tiszteletteljesen előterjesztenek: azoknak átalános jellemzésére ki kell emelnünk, hogy ránk nézve a segélynyújtásnak és elfogadásnak átalában az a módja lehet a legmegnyugtatóbb, mely ugy egyházi és iskolai autonómiánknak, mint egyházi kormányzatunknak rendszerével és szellemével minél inkább összeegyeztethető. Ehezképest a nyerendő iskolai segélyre nézve kivánalmaink a következőkben határozódnak: 1. Az egyes iskoláink szervezkedési szükségleteinek fedezésére szolgáló, és egyenkénti részletes elbírálás utján majdan megállapi6*