A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

elé tűzött életcélnak állandó szem előtt tartásában soha nem lankadó eréllyel és kitartással végezte a magyar őshaza legközelebbi nyelvrokon naink felkutatását célzó ázsiai útját előkészítő tanulmányait. Harmincöt éves koráig tanult, készült nagy álma megvalósításához s ezen tanulmányi ideje alatt szegény sorsban élő székely határőr szüleitől anyagi támfogatást nem is várhatva, már nagyenyedi szolgadiákkorától kezdve önerejéből tartotta fenn magát s az enyedi kollégiumban olyan kiváló eredménnyel végezte tanulmányait, hogy méltóvá tette magát a göttingeni egyetemen egy angol protestáns alapítványi hely elnyerésére s az itt három éven át folytatott tanulmányai befejeztével 13 élő és holt nyelv ismeretével tért haza s még egy éven át idehaza a szerb és horvát nyelveket is elsajátítván, a tudás minden szükséges fegyverzetével felkél szültnek érezte magát arra, hogy az erős lelkére már akkorra ráégett nagy elhatározása megvalósításához hozzákezdjen. Az enyedi kollégiumban tanári állás és a jövőre vonatkozó sok biztató kilátás várta, de ennek a könnyen elérhető jövőnek a képét teljesen le* törölte lelkéről az oda éveken át bevésődött őshaza álomképe, melynek elérésére az életét tette fel s ilyen lelki fegyverzettel indult el 1819. év őszén ázsiai vándordíjára. Ez az álomkép ragadta több mint két évtizeden át iáz ázsiai tájak kietlen pusztáin és sivatagain keresztül mind messzebb a drága hazai földtől. Irdatlan fáradtságokkal, szörnyű lemondásokkal megkínzott testvér* telen hősi életének ez az egyetlen célja még serri juthatott el a megvalósul* láshoz, — az őskapcsolatok színhelyére jutás helyett azt 4 feladatot juttatta neki a sors, hogy földünk legelrejtettebb, leghozzáférhetetlenebb országába, a tibeti lámák világába az ő hatalmas lelki fegyverzetével ismételten beha* tolion és a tibeti kolostorok könyvtáraiban belső Ázsia népei .és ígv ,a magyarság őstörténetére vonatkozó adatok után is kutatva, közel hét éven át elképzelhetetlen nélkülözések és testi szenvedések között megalkossa a nevét és emlékezetét azóta is őrző és továbbra is (megörökítő nagy művét: az első tudományos tibeti szótárat és nyelvtant, valamint az ielső beható ismertetést az északi buddhizmus eszmevilágáról és vallásrendszeréről. Mikor ez a műve Kalkuttában 1834. év elején a megelőző kutatá* sokat is támogató angol kincstár költségén elhagyta a nyomdát, ,az egész művelt világ tudományos köreinek figyelme a székely*magyar tudós, az ázsiai messzeségek álmodó vándora felé fordult és őt mint a tudomány és becsület hősét méltán ünnepelte. Most került volna sor a régi álom, a lelkére légett életcél megvalósí* tására, el is indult újra és újra a hős lelkű vándör, hogy a lámák rejtelmes országán át jusson el a cél közelébe, útja felől pzonban az volt megírva a sors könyvében, hogy csak a teremtőjéhez megtért hős lélek lássa meg a csillagvilágok égi magasságából azt az őshazát, melyet örök álomra csukó* dott testi szemeivel meg nem láthatott. Porhamvait fedő sírja felett földünk leghatalmasabb hegyormai álla* nak őrt, a tudomány arany könyvében külön lapon áll a neve, mint úttörő kutatóé, aki egy egész nagy művelődéskört és odáig ismeretlen szellemi* séget tárt fel a világnak. Magyarságában vérünk, hitünkben testvérünk volt, áldozatos életével legyen örök útmutató példánk, — emlékezésünk szárnyán szálljunk el mi is egy pillanatra a messze keleten bemosodó sírja fölé s egy halk imádság* ban adjunk hálát a benne és általa nekünk adományozott 'nagy értékekért az isteni Gondviselésnek.