A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

_ 4 Közgyűlés előtt a veszprémi református templomban egyházmegyei közgyűlésünk az orosz harctéren augusztus 20*án hősi halált halt vitéz nagybányai Hprthy István Kormányzóhelyettes Őfőméltósága temetése alkalmából gyászistentiszteletet tartott. Istennek vigasztaló szent igéiét Gáty Ferenc felsőörsi lelkipásztor hirdette Róm. 8:31, 32. és Filip. 2:5— 11. alapján. A közgyűlés lefolyása. Elnökök: Somogyi Zoltán hivatalára nézve legidősebb lelkészi tanácsa bíró és Csajághy Károly egyházmegyei gondnok. 1. Somogyi Zoltán lelkészi tanácsbíró úr Róm. 8:31—39- felolvasása után buzgó, áldástkérő imádsággal kezdte meg közgyűlésünket. 2. Egyházmegyei gondnok úr Somogyi Zoltán lelkészi tanácsbíró úr javaslatára teljes egészében jegyzőkönyvbe foglalt s következő beszéddel nyitotta meg közgyűlésünket: Nagytisziteletű Egyházmegyei Közgyűlési I. A világtörténelem eddig legnagyobb vihardúlása idején, gondterhes nehéz időkben jöttünk ma össze, hogy kötelességszerűen elvégezzük a meg* állást nem ismerő időben évrőkévre visszatérve megismétlődő azt a mun* kát, melyet egyházi törvényeink az egyházmegyei közgyűlés intézési körébe utalnak és hogy ebben a meghitt közösségünkben végzendő tanácskozás saink folyamán vigyázó és nyitott szemmel nézünk szembe azokkal a súlyos feladatokkal is, melyeket a mai történelmi idők sodrában kialakuló új korszellem és az ennek tükrében lelki szemeink elé vetítődő jövő sors* alakulásának követelményei megoldandó kérdésekként hoznak szemhatás runk elé. Vigyázó és nyitott szemmel való vizsgálódásról tettem említést, — de miiyen nehéz — mennyi magunkra kényszerített nyugalmat, — mennyi önlegyőzést feltételező feladat ez akkor, amikor elfátyolozza szes műnket a könny, — amikor egész valónkat ma is uralja az a döbbenetes hír, mely tudatta velünk, hogy egy ígéretes magyar élet tündöklő csillaga lefutott a magyar égről — hogy vitéz nagybányai Horthy István repülő főhadnagy, Kormányzó Urunk fia, a magyar Kormányzóhelyettes e hó 20sán reggel az orosz harctéren repülőgépen az első vonalban hősi halált halt. Ez a döbbenetes hír sötét fekete gyász terhével mint a villámcsapás sújtott le az első királya áldott emlékezetének ünnepelve hódoló magyar lélekre, — a magyar nemzetcsaládra, és elhamvasztotta a reménységnek azokat a tüzeit, melyeket a nemzet hite és bizalma gyújtott és táplált akkor, amikor a magyar országgyűlés két házának ez évi február hó 19*iki közös gyűlése a nemzet ősi ösztönös öntudata és közjogi szellemisége által irányi* tott lélekkel az erős férfiúvá érett fiút: vitéz Horthy Istvánt maga fölé emelvén, — oda állította a hős apa: Magyarország Kormányzója mellé és részesévé tette az országkormányzás reá fényt sugárzó kiváltságának, de roskasztó felelősségének is, de vérzőbb sebet ütve még nagyobb erővel sújtott le ez a döbbenetes hír a magyar nemzetcsa'ád fejére: a mi Főméltósájú Kormányzó Uru kra, a hős fiát gyászoló édesapára és az ő szűkebb családi köréoea éio drága szeretteire. A nemzeti gyásznak ezekben a szomorú napjaiban s különösen ma,