A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. augusztus

— 4 — A közgyűlés lefolyása. Elnökök: Szűcs József esperes és Csajághy Károly egyházmegyei gondnok. 1. Sziics József esperes úr a CXLVI. zsoltár felolvasása után buzgó, áldástkérő imádsággal kezdte meg közgyűlésünket. 2. Egyházmegyei gondnok úr a következő és esperes úr javaslatára teljes egészében jegyzőkönyvbe foglalt beszéddel nyitotta meg közgyűlésünket : Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés ! Legutóbbi egyházmegyei közgyűlésünk óta ismét egy esztendő pergett le a megállást nem ismerő idő homokóráján. Ennek az időnek elmúlása szabja reánk azt a kötelességet, hogy rendes egyházmegyei közgyűlésünk ismét összeüljön s annak nyilvánossága előtt és meghitt közösségébeu megvizsgáljuk az egyházmegyénket alkotó gyülekezetek életében a lefolyt évben végzett sáfárság mérlegét s az eredményekből leszűrhető tanulságok alapján a jövendőt szolgálni s e szolgálattal építeni akaró terveinket és cselekvésre elszánásainkat felelősség tudattól áthatott lélekkel megbeszéljük és elhatározzuk. Testvéri szeretettel és igaz tisztelettel köszöntöm egyházmegyénknek hívásunkra itt megjelent hivatalosait és választottait, mint közgyűlésünk alkotó tagjait; ugyanilyen érzésekkel köszöntöm azokat a kedves testvér atyánkfiait is, kiket egyházi közéletünk megnyilvánulásai iránt való érdeklődésük vezérelt közénk s ez évi rendes egyházmegyei közgyűlésünket megnyítottnak nyilvánítom. Az egyházmegyei gyűlés tagjaihoz már eljuttatott tárgysorozat részletezve és pontokba foglalva tünteti fel az általam imént általánosságban vázolt azokat a teendőket, melyeket mai egyházmegyei gyűlésünknek el kell végeznie, — ezeknek a teendőknek megbeszélése és bölcs elhatározása az azzal kapcsolatos önvizsgálat és sokszor talán önlegyőzés kényszere révén nagy körültekintést, alapos megfontolást s így elég jelentékeny időt fog igénybe venni, méltóztassék mégis megengedni, hogy a tárgyalásainkra szánt időből néhány percet az emlékezésnek szenteljek és pedig elsősorban a nemzeti életünkből kiemelkedő azokat az évfordúlókat idézzem emlékezetünkbe, melyek a múlt évi közgyűlésünk óla eltelt időben következtek el s amelyek a nemzet lelkiségét őrző magyar nemzeti társadalom s ennek minden reprezentáns testülete számára is az emlékezés és emlékeztetés alkalmai voltak. A magyar református egyház egyetemes joggal számítja magát ezek közé a nemzet igaz lelkiségét őrző és gondozó testületek közé, mert híveinek, tagjainak faji hovatartozandósága s ezen át a magyar nemzeti élettel váló tiszta vérségi kapcsolata, — örök sorsközössége, tehát örök sorsvállalása is — erre egyenesen predesztinálják, — szívesen vállalt kötelességet teljesítve kér és vesz részt tehát a nemzeti