A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus

- 4 A közgyűlés lefolyása Elnökök: Szűcs József esperes és Csajághy Károly egyházmegyei gondnok. 1. Szűcs József esperes a XLVI. zsoltár felolvasása után buzgó, áldástkérő imádsággal kezdte meg közgyűlésünket. 2. Egyházmegyei Gondnok ur a következő és esperes ur javaslatára teljes egészében jegyzőkönyvbe foglalt megragadó beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Igaz tisztelettel és atyafiságos szeretettel köszöntöm egyházmegyei közgyűlésünk alkotó tagjait, kik a folyó évi rendes közgyűlésünkre váró munka elvégzése végett hívásunkra megjelentek, ugyanezen érzésekkel köszöntöm azokat a testvér-atyámfiait is, kiket egyházi közügyeink intézése iránt való szeretetteljes érdeklődés vezérelt ide közénk s a veszprémi Szent ecclésiának ebben az Isten segítségével és az Ő nagy nevének dicsőségére megépült gyülekezeti házában első izben összeült egyházmegyei közgyűlésünket megnyitottnak nyilvánítom. Egyházmegyénkbe kebelezett ez a testvér-egyházunk az elmúlt és a folyó évben fundamentumától újra épített iskoláit, lelkészi és tanítói lakásait s ezt a gyülekezeti házát, —• melyekre mi oly örvendező lélekkel tekintünk folyó évi junius hó 11-én a m. kir. kultuszminiszter urnák, — egyházkerületünk és egyházmegyénk elnökségének — több egyházközségünk egyházi és világi képviselőinek és hivei seregének, a veszprémi r. kat. és ág. ev. keresztyén-egyházak, az autonom izraelita hitközség és a veszprémi közhatóságok előkelő reprezentánsainak részvételével megtartott lélekemelő szép ünnepség keretében avatta fel és adta át rendeltetésüknek — s ma, amikor egyházmegyei közgyűlésünket első ízben van alkalmunk ebben a szép gyülekezeti teremben megtartanunk, a jóságos Isten iránti hálánk kifejezése után az legyen az első és örvendező lélekkel teljesített kötelességünk, hogy köszöntsük és üdvözöljük minden mi testvéri szeretetünkkel az Úrnak építő ezt a testvérgyülekezetünket, annak felelős sáfárait és az önkéntes áldozatban meg nem restült mindazon tagjait, — a mi testvér-atyánkfiait, kik nemcsak az új idők új feladatainak meglátásában, de ezeknek cselekvő elhatározással az életbe átvitelében, — a hűségben és áldozatban is olyan példát mutattak nekünk, mint amilyenről ezek a szép alkotások, ezek a korszerű szép épületek s az azokba beépített kövek oly ékesen beszélnek. Az áldásokkal gazdag Isten áldja meg ezt az áldozó gyülekezetet, Ő áldja és szentelje meg azt az egyházépitő munkát, melynek számára ezek a kövek ilyen otthonná szépültek, hogy lehessenek ezek a szép otthonok erős bástyái a mi hitünknek, — otthonai az Istenfélelemnek, — a hazaszeretetnek, az ezekre való tudatos és sikeres nevelésnek és áradhasson azokból szakadatlanul a falaik között fáradságukra pihenést, kétségeikre megnyugtatást, — ismeretszomjukra kielégülést kereső lelkekre az evangélium világossága és békessége.