A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. augusztus

- 50 — testület tagjaiból alakított állandó választmányi és együttes bizottsági ülés 1938. március 7-én tette előzetes tárgyalás alá. Az indítványnak az előadó által történt előterjesztése után a polgármester ur, mint a bizottság elnöke, a bizottság tagjainak hozzászólását kérte, amikor is én teljes mértékben tájékozzódni akarván az indítványban emiitett, de közelebbről körül nem irt „kereszt" minemüsége felől, megkérdeztem, hogy az inditvány corpus nélküli vagy corpussal ellátott kereszt kifüggesztését célozza-e, — ezen kérdésemre faz indítványt aláírásával el nem látott Serák József prépost-kanonok plébános bizottsági tag ur adott felvilágosítást, elmondván, hogy az indítványnak tulajdonképpen ő a szerzője, azt egészben ő fogalmazta és azt csak azért nem irta alá ő maga sem és nem iratta alá más róm. kath. papi jellegű városi képviselő testületi taggal sem, hogy ne a róm. kath. papságtól lássék a dolog kiindulónak, —

1 de az inditvány szerzőségeért egyedül ő vállalja a felelősséget és az természetes, hogy az inditvány nem a keresztyénség egyetemes jelvényét képező sima kereszt, hanem a corpussal ellátott kereszt kifüggesztésére gondolt és az előterjesztett fentebbi indítványt ilyen értelmű inditványnyal megtoldotta és kiegészítette s az indítványnak ilyen értelemben való állásfoglalás végett a március hó 9-ére kitűzött képviselőtestületi ülés elé való terjesztését kérte. Ezután szóltam én a kérdéshez, melyben röviden kifejtettem, hogy a sima kereszt, mely a keresztyénség egyetemes szimbólumát képezi, nem áll ellentétben a református vallást követő magyar állampolgárok hitelveivel, ellenben a corpussal ellátott kereszt a református egyház hivei számára — amely egyház tagjai közé születésem, neveltetésem és hitbeli meggyőződésem szerint én is tartozom — mint Isten tízparancsolatával ellentétben álló szimbólum, — elfogadhatatlan. Hivatkoztam arra, hogy a hazai reformátusság tiszteletben tartja — mint ahogy abban tartja — más vallású magyar testvérei hitelveit, az idők szelleme által kivívott lelkiismereti szabadság, a felekezeti teljes egyenjogúság nagy elvei és az evangélium szeretet-parancsa alapján ő is igényt tarthat erre az Istent más templomban, más ritus szerint imádó magyar testvérei részéről is és ha ennek dacára az inditvány szerzője és aláírói ragaszkodnak a most már világosan konkretizált indítványhoz, ez ránknézve hitelvi okból elfogadhatatlan lévén, a kérdésben nem lesz elérhető az az egyhangúság, amely módon ezt a kérdést kezelni és megoldani egyedül szabad. Ez előterjesztésem után az indítványtevő prépost-plébános ur annak kijelentése mellett, hogy tőle is és az indítványozóktól is távol áll, hogy a nem római katholikus valláshoz tartozó városi képviselőtestületi tagok és városi polgárok hitelveit érinteni vagy bántani akarnák, — tovább is ragaszkodott indítványához, — az ő utána felszólaló dr. Radványi Viktor prelátus-kanonok bizottsági tag ur pedig hivatkozott a római katholikus magyar állampolgárok százalék szerint is megjelölt jelentékeny többségére, hivatkozott Veszprém város lakosságának és a képviselőtestület tagjainak ugyan ilyen relatioban való nagy numerikus többségére, amellyel szemben az általam kifejtett álláspont szerinte érvényesülésre és elfogadásra nem számithat. Ezután még dr. Schiberna Ferenc ügyvéd képviselőtestületi tag ur hivatkozott arra, hogy a corpussal ellátott kereszt az előadott vonatkozásokban „nem a római katholikus államvallás" (az 1848. évi XX. t. c.