A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. augusztus

— 4 — A közgyűlés lefolyása. Elnökök: Sziics József esperes és Csajághy Károly egyházmegyei gondnok. t. A közgyűlés Szűcs József esperes bibliaolvasásával és buzgó áldástkérő imádságával kezdődött. 2. Csajághy Károly egyházmegyei gondnok közgyűlésünket a következő beszéddel nyitotta meg: Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Egyházmegyei törvényeink szabta kötelességünkhöz képest elnöktársammal együtt ez évi rendes közgyűlésünket a mai napra hívtuk össze, hogy előző közgyűlésünk óta beérkezett és elhatározásunkra váró egyházi közügyeinket megbeszéljük és elintézzük. Atyafiságos szeretettel köszöntöm egyházmegyei közgyűlésünk alkotó tagjait s egyházi közügyeink folyása és intézése iránt érdeklődő minden testvér atyánkfiát s tanácskozásainkhoz és elhatározásainhoz a Szentlélek Isten megvilágosító erejét és kegyelmét kérve — közgyűlésünket megnyitottnak nyilvánítom. Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés ! Az Urnák 1938-ik esztendeje különös jelentőségű nemzetünk életében. A magyar református egyház életének folyása ezzel a nemzeti élettel mindig elválaszthatatlan kapcsolatban és sorsközösségben állott. Ami ünnep és öröm a magyarság egyeteme számára, örömrózsákat rajzol az a mi egyházi életünk arcára is, ami fájdalom és sötét ború a nemzet életében, belenyilallik az a mi szivünkbe, könnyet fakaszt a mi szemünkből is. Ez a sorsközösség jogosít és kötelez bennünket nemzeti életünk minden kiemelkedő mozzanatáról való megemlékezésre s az ünneplő nemzeti lélekkel hitünk szerint való bensőséges együtt ünneplésre is. Ennek megfontolásától vezettetve a tárgysorozatba beiktatott közügyeink intézése fonalának felvétele előtt nemzeti életünkből két ilyen mozzanatot kell emlékezetünkbe idéznünk, melyek ebben az esztendőben a magyarság sorsát atyai kezében tartó isteni Gondviselés bölcsessége és kifogyhatatlan jósága előtt való alázatos meghajlásra és hálaadásra kell, hogy ösztönözzék e nemzet minden hűséges fiát, a nemzeti élet megnyilvánulásából részt kérő és abban lélekkel részt is vevő minden intézményét, minden testületét s ezek között a mi református anyaszentegyházunkat is. Két nappal ezelőtt: augusztus 15-én volt kilencszáz esztendeje, hogy az isteni gondviselés a magyarság sorsának elhatározó jelentőségű irányítására kiválasztott eszközét: az első magyar királyt magához szólította a szentek egyességébe. Ennek a kilencszáz esztendőnek távlatában s az azóta felettünk elviharzott századok történelmi tanulságainak tükrében szemlélvén első István király fölséges alakját és 41 éven át való országlását, azt