A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

Tudom, hogy egyik közös barátunkat betegágyában jóformán naponként felkereste a szomszéd faluban vigasztalni, bátorítani és biztatni. Tudom, hogy szerette tanitótestvéreit, jobban, mint akármelyikünk közülünk és azokért, ha igazuk volt és megérdemelte, késhegyig harcolt. Ha emlékezetetekbe vésitek barátságos, mosolygó arcát, kedves tekintetét, ha nem feledtétek el a most egyévi egyházmegyei tanitóegyesületi gyűlést, amikor könnyek borították el minduntalan jóságos arcát, ha akkor csak sejthettétek, most bizonyosan tudjátok, hogy beteg volt ez a jó sziv, mely értetek dobogott és megérezte, hogy akkor lát benneteket utoljára. Bucsuzzunk hát el hozzá méltóan attól, aki díszére vált mindenben a tanítóságnak s becsületet szerzett a tanitói névnek. Isten veled, szeretett elnökünk! Isten veled hű barát, haló poraidban is áldott és szeretett tanitótestvérünk! Példás életed sokáig világító fáklya marad közöttünk s nevedet szeretettel áldva emlegetjük a késő utókor előtt is. Aki látta temetését, azt a 40 koszorút, 20-nál több sircsokrot, azt az előkelő közönséget (főrendet, polgármestert, alispánt, katonatisztikart) a temetésen, csak annak lehet fogalma, mennyire megbecsülték Veszprémben Balassa Kálmánt, a tanítót, az embert még halála után is. De mindezek nem kisebbítették a szerető hitves, szeretett két gyermeke s kedves unokái fájdalmát, legfeljebb enyhítették, vagy egy pillanatra elvonták a nagy fájdalomtól, mert ha közelebbről nézzük Balassa Kálmán életét, azt latjuk, hogy kézenfogva vezette az Ur s mindent elért, amit egy tanitó ember elérhet: volt igaz barát, fáradhatatlan, kötelességteljesítő tanitó, a veszprémi református egyházmegyei tanítóegyesület elnöke, egyházmegyei tanácsbiró, a Wodianer-féle dij miniszteri kitüntetettje, az ORTE választmányi és intézőbizottsági tagja, „vezérmunkása," amint az ORTE koszorúján állott, de mégis, mint családapa, mint hitves volt a legnagyobb s általam legbecsültebb és ezért szerettem legjobban. Igaz, hogy itt is pontosságot és engedelmességet kivánt, de aki látta estéről-estére családja körében beszélgetve, drága kis unokáival eljátszogatva, bizonyosan azt az érzést tartja legszebbnek, legkövetésre méltóbbnak az ő életében. A társaságot is szerette, de annak zajánál, csillogásánál, lidércfényénél többre becsülte ennek csendjét, örömét, mely szeretetével a siron tul is elkíséri. Mi is, mint az ő nagyobb családja, kisérjük szeretetünkkel, ejtsünk felette egy forró könnycseppet és bucsuzzunk el tőle ugy, hogy ne váljunk el tőle végleg, hanem emlékezete maradjon itt köztünk sokáig és legyen az áldott, tisztelt szeretettel emlegetve. Tudjuk, hogy tanitócsaládból Sólyon, Veszprém megyében született 1869. szeptember 5-én. Pápán tanult és képesítőzött. Kádártán, Vilonyán, Inotán, Szentgálon tanítóskodott, legutóbb 19 évig Veszprémben volt igazgató-tanitó, ahol boldog emlékezetű s mindnyájunk által szeretett Száz bátyánk közvetlen utóda lett s nem fokról-fokra, hanem egyszerre nyerte el a szeretetet és elismerést és azt haláláig meg is őrizte. Sírját özvegye sz. Zsoldos Etelka, a legnemesebb lelkű feleség és anya, Kálmán nevü tüzérszázados fia s egy leánya, aki Kocsis Jenő gyulavári lelkész felesége és 3 unokája, ezenkívül nagy rokonsága vette körül. A templomban felállított ravatalánál Szűcs József 96