A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

esperes, mig a sirnál Demjén Márton veszprémi Jelkész, majd Ormós Lajos, az ORTE hű munkatársa beszélt. Az igazak emlékezete áldott! A tied bizonyosan az jó Balassa Kálmán. Isten veled! A viszont látásra ! Emlékbeszéd Mészely Sándor volt szentgáli I. kántortanitó felett. Tartotta: Baráth Károly szentgáli ref. kántortanitó. Egy korán elköltözött kartársam sírjára teszem le most az emlé­kezés koszorúját. Ez, az élete legszebb idejében eltávozott pályatársunk, kiről most emlékezünk, Mészely Sándor volt szentgáli I. kántortanitó. Mészely Sándor 1890. évben Moha, Fejér megyei községben szü­letett. Korán árvaságra jutott s neveléséről az arácsi szeretetház gon­doskodott. Itt, majd Balatonfüreden járt iskolába. Azután a pápai tanító­képzőbe került és itt szerezte oklevelét 1909-ben. Mint kezdő, fiatal tanítót a fmagyaralmási gyülekezet választotta meg tanítójául. Mikor jött a nagy világégés, innen szólította a haza harcba őt is, hogy véré­nek hullásával is tegyen bizonyságot arról, hogy a magyar tanitó nem­csak szóval tanitja, hogy a hazát szeretni kell, hanem példát is nyújt arra. Mészely az elsők között volt, kik az orosz fronton megismerked­tek a háború borzalmaival. Egy hónapig volt a csatatéren, amikor egy orosz golyó szétroncsolta jobbkezét. Ezután már katonai szolgálatra alkalmatlanná vált. Visszakerült újra iskolájába s nevelte, tanította az elközelgő nehéz életre a reábízott tanítványokat. Majd megnősült. Magyaralmásról Sáregresre, innen 1927-ben Szent­gálra került. Itt volt haláláig, ami hamar be is következett, mert 1930. január 12-én sok szenvedés után nagybeteg felesége és súlyosan szen­vedő gyermekei között a székesfehérvári kórházban visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Ott, Székesfehérvárott temették el. Temetésére megjelentek mindazon községekből, hol tanított, hogy szeretetükről tegyenek tanúbizonyságot jelenlétükkel. Mert szerették mindenütt, ahol csak ismerték. Lehetetlen is volt nem szeretni, azt a jókedélyü, melegen érző embert, kinek legjellemzőbb tulajdonsága a jószívűség volt. Ez és humo­ros felfogása, magyaros őszintesége tette szimpatikussá mindenki előtt. Vidám tréfáiért pedig társaságban mindenki szerette. Tanítása közben is tréfálgatott tanítványaival s egy-egy humorosan odavetett találó megjegyzésével maradandóbb nyomot hagyott lelkükben, mintha órá­kig mogorva komolysággal magyarázott volna. Tanítványainak nemcsak tanítója, hanem szerető atyja is volt. De tanítványai is rajongtak érte. Mikor aztán egy borús téli délután hirét vették, hogy szeretett tanítójuk nincs többé, olyan zokogás támadt iskolájában, ami minden szónál jobban megmondta, hogy mije s kije volt Mészely Sándor tanítványainak. Ha nekem arra kellene felelnem, hogy Mészely Sándor tanítónak, vagy embernek volt-e jobb, nem tudnám, mit mondjak. Mint kiváló tanítót felsőbb hatóságai mindenkor megbecsülték ; mint derék, nyílt­szívű embert ismerősei, barátai tisztelték, szerették. Most amidőn a magyar kálvinista egyházunknak minden régi ellensége harcol ellenünk, bizony kétszeresen fáj az, hogy olyan embe­reket is el kell vesztenünk, kik nemcsak névleg reformátusok, hanem 7 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom