A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

Végre az Úr megelégelte szenvedéseit és 1927. április hó 10-én ' magához szólította a szenvedőt. Teste szülőföldjén — Veszprémben — piheni ki rövid élete nagy -és nehéz fáradalmait. Emlékbeszéd Balassa Kálmán volt veszprémi igazgató-tanító felett. 1869—1928 Tartotta: Makay Zoltán veszprémi ig. tanító az ORTE üdülőben. Tanító testvérek! Ha csodálkozással nézitek ezt az épületet, amelynek termében gyűlt össze a veszprémi egyházmegyei református tanítóegyesület, hogy évi rendes közgyűlését megtartsa s ennek keretében megemlékezzünk néhai Balassa Kálmán szeretett elnökünkről, tudjátok meg, ha eddig nem tudtátok volna, hogy a megboldogultnak igen nagy érdeme van abban, hogy ez itt és igy létesült. S ha volna közületek valaki, aki nem ismerte, feleletet kapott máris ezzel, hogy ki volt Balassa Kálmán. Vagy mondjátok meg ti magatok mindnyájan, hogy a költők, irók, művészek együtt választhattak volna-e szebb helyet a ti házatoknak ? Igen, ő az egyszerű tanitóember, — a Balaton rajongója — felismerve ennek a helynek sok nagy szépségét, az itteni fejlődési lehetőségeket, néhány lelkes barátjával felment, mint mindig, ha hivták az Országos Református Tanítóegyesület gyűlésére, ott lefestette ennek a vidéknek gyönyörűségeit azok előtt, akiknek egy része nem is látta a Balatont, másik része más helyet választott ki az üdülőnek, — ott kapacitált, érvelt, majd jött, ment, irt, dolgozott s mikor már megvették ezt a helyet, újra csak dolgozott, irt, számolt; magára vállalta az építkezés ellenőrzését, számadását, ennek minden munkáját. S amikor csak néhány nap volt hátra, hogy a parkírozás, szépítés munkáját befejezzük, egynapi leltározás után innen vidáman ment haza s mikor Veszprémbe ért, elment a nagy számadásra a Mindenhatóhoz, aki minden bizonnyal a jó és hű sáfárhoz intézett szavakat mondja az ő hű szolgájának! Idelenn megint kevesebb van egy igazi tanítóval a régi gárdából, aki nem cikkeket irt a tanítói tekintélyről, hanem tekintélyt szerzett a tanítói névnek életével és munkájával, aki nem a tanítói kötelességeket szedte paragrafusokba, hanem maga volt a kötelességteljesítés szobra s egy tanitó sem szerzett nagyobb jogot, mint ő, aki nem zengő ércen és pengő cimbalmon beszélt a tanítói szeretetről, hanem teljesítette ezt ugy, hogy ebben is példaadás volt akkor is, ha áldozattal járt az. Tudok esetet, mikor egyik kedves öreg kartársunk temetésére 6U kilométerről ment a harmadik vármegyébe akkor, mikor a szomszéd falu lelkésze és tanítója sem voltak ott. Tudom azt, hogy fél évvel ezelőtt egyik barátunk meghívta örömünnepére, elment a szomszéd vármegyébe hosszú kocsiúton, mert nem akarta megszomoritani barátját visszautasításával. Pedig beteg volt akkor is. 95