A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

12-től december 19-ig. Innen választotta meg a balatonarácsi reformá­tus gyülekezet rendes lelkészévé. Lelkészi állását december 22-én fog­lalta el és viselte azt 1931. november 25-én bekövetkezett haláláig. Rendkívül markáns és emellett valóban vonzó egyénisége, éles és biztos ítélőképessége s talán mindezek felett puritán, mindig csak az igazsághoz ragaszkodó töretlen jelleme folytán hamarosan részt kellett vállalnia az egyházi közigazgatás munkájából is. Volt körlel­kész, egyházmegyei tanácsbiró és egyházkerületi pótképviselő. Gyülekezetének lelkiekben való építése mellett nagy gondot fordított az anyagiakban való gyarapításra is. Lelkészi szolgálatának idejére esik a templom-torony építése, harangok és orgona szerzése, valamint a templom és iskola tetőzetének teljes átépítése. Halálának harmadik évfordulóján a gyülekezet közadakozásból sirkövet állított hűséges, munkás életének emlékezetére. Az igazak emlékezete áldott! Bakos Lajos. CSONKA FERENC 1859- 1932. Csonka Ferenc Alsóörsön (Zala m.) született az 1859-ik év noveinber 14-én. Szülei: Csonka Ferenc ref. lelkész és neje Pap Juliánná. Édes­atyját időközben a szentgáii ref. gyülekezet választotta meg lelkipász­torául, igy elemi iskoláit Szentgálon végezte. A gimnázium I.—VI. osz­tályát — édesatyja előkészítése mellett — magán uton végezte Pápán, a VII. és VIII-ik osztályt már mint rendes tanuló végezte el és az érettségi bizonyítványát is Pápán szerezte meg. Theologiai tanulmá­nyait is Pápán végezte. Valószínűleg IV. éves papnövendék volt, mi­kor 1882. március havában Szentkirályszabadjára helyeztetett ki káp­lánnak, honnan félévi szolgálat után 1882. szeptember 8.-án Szentgálra helyeztetett édesatyja mellé, — ki már ekkor a veszprémi ref. egyh. megye esperese volt, — tanitókáplánnak. Itt három évig volt. 1883. junius 29-én nőül vette Jákóy Pál alsóörsi ref. lelkész és neje Gaál Jozefa leányát, Jákóy Jozefát. 1883. év julius havában szerezte meg Pápán lelkészi oklevelét és valószínű, hogy akkor is szentelték fel lelkésznek Pápán. 1886. évben a tihanyi ref. egyház (Zala m.) válasz­totta meg lelkipásztorául és ezen állást 1886. december 3-án el is foglalta. Innen pedig a balatonarácsi ref. gyülekezet (Zala m.) válasz­totta meg és vitte el lelkipásztorául 1887. január 31-én. Itt sem sokáig működött, mert a vörösberényi ref. egyház választotta meg 5 pályázó közül az időközben megüresedett lelkészi állásra s ezen állást 1888. január 31-én foglalta el. Itt működött 1932. ápr. 17-ig. Házasságukból 7 gyermek. 3 flu és 4 leány született, kik közül 3 leánygyermek ki­csiny korában elhunyt. Ugyancsak itteni lelkészkedésének ideje alatt halt hősi halált a kárpáti harcokban legidősebb fia: Ferenc — a vi­lágháború idején. — 1932. ápr. 17-én hunyt el és a vörösberényi ref. egyház temetőjében van eltemetve. Koszorús László. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom