A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

MÁRTON FERENC 1895—1932 Márton Ferenc született Mohán, Fehér vármegyében 1895. február 12-én egyszerű, dolgos földmives családból. Elemi iskoláit szülőfalujában, a középiskolai és theologiai tanulmányait Pápán végezte. Főiskolai tanulmányainak befejezése után Bodajkon, Csicsón (Komárom jvm.), majd Veszprémben és Tótvázsonyban volt segédlelkész. Ez utóbbi gyülekezet egyhangú lelkesedéssel hivta el lelkipásztorának 1923. junius 23-án tartott gyűlésében és ettől az időtől kezdve 9 esztendeig munkálkodott ebben a gyülekezetben az Ur szőlőjében, épen az anyagilag és lelkileg is legválságosabb időkben. Az egyház alapitványai elértéktelenedtek. Templom, iskola, lelkészlak a lehető legelhanyagoltabb állapotban voltak. A nem rég lezajlott világháború az áldozatkészségnek mintha minden forrását kimerítette volna. Ebben az időben áll az egyház élére Márton Ferenc és nagy lelkesedéssel, buzgósággal fog az épitő munkához. Alig pár esztendő s a templomot, iskolát, sőt a lelkészlakot is renováltatja. Az iskola ujrafedését elvégezteti. Két uj harangot szerez a háború alatt elvittek helyére. Kiváló gazda az anyagiakban, de semmivel sem kisebb a lelkiekben. Mély hitii, igazi pásztori lélek. Az anyagi épités mellett, — sőt már előbb — a lelkiélet felvirágoztatása a legfőbb gondja. A vallásos estélyek, háziistentiszteletek, vasárnapi iskola bevezetése, az ifjúsággal való intenzivebb foglalkozás mind az ő munkáját, szent akarását dicsérik. Szóval, tettel, példával buzdit. Kiváló szónok, nagyszerű és közvetlen előadó, mindenkit megbecsülő, emberszerető, áldozatos lélek. Munkásságát nemcsak gyülekezete, melyet rajongásig szeretett, hanem egyházmegyéje is hamar igénybe vette. Alig tölt el itt pár esztendőt, már is kapja az egyházmegyei megbízatásokat. 3 évig körlelkész, majd a balatonfüredi lelkészi-kör jegyzője. A község is igénybe veszi munkás erejét, minden megmozdulásban kikérik tanácsát. A „Levente Egyesület" megszervezője és lelkes elnöke. Felfelé ivelő pályáját derékba törte betegsége. 1931. év elején meghűlt, eleinte maga sem akarta hinni, hogy abban a látszatra erős, hatalmas testben gyilkos kor, a tüdővész kezdte meg a maga öldöklő munkáját és bizony az egyre elhatalmasodó betegség másfél év alatt végzett vele. Nagyban elősegítette az ő hirtelen halálát, összeroppanását a családi életben előforduló súlyos csapások mellett az a körülmény is, hogy 1925-ben az állam beszüntette a tanítói államsegély utalványozását a gyermekek csekély létszáma miatt és ettől kezdve 3 éven át a tanítás gondja és munkája ránehezedett. 1923. augusztusában nősült, feleségül vette Nagy Ilonkát, Nagy Benő volt nemes- és nagypécselyi lelkész leányát; két gyermekük születettt, mind a kettő hirtelen, tragikus körülmények között hunyt el. Fiuk: Ferenc 4 éves korában, leányuk: Ilonka 2 hónapos korában halt meg. Családi életének tragédiái, valamint kettős elfoglaltságának súlyos terhei rövid idő alatt felőrölték életerejét és a szépen induló, nemes élet 37 éves korában elköltözött az élők sorából. Egy könnyező, áldott emlékét hálás kegyelettel őrző gyülekezet kisérte el utolsó útjára a tótvázsonyi ref. temetőbe szeretett lelkipásztorát. Szabó Géza. 86