A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

mert a Sátán gyorsabb nálunk s már cselekszik, már hódit, már győzni •látszik. S hogy cselekvésünk tervszerű lehessen s állandó buzdítások támogassanak bennünket kérjünk fel valakit lelkipásztor társaink közül ifjusággondozó lelkésznek. S tegyük kötelességévé, hogy szervezzen a következő munka évben ifjúsági konferenciákat, szorgalmazza az ifjúsági munka megindítását minden gyülekezetben. Egyes helyeken nem csak a férfi fiatalsággal, hanem a leány ifjúsággal is foglalkoznak. A leányegyesület Csórón a lelkész neje, Veszprémben pedig Puskás Apollónia polgári iskolai tanárnő vezetésével működik. E helyeken kivíil még Balatonarácson, Balatonfüreden, Papkeszin, Várpalotán és Zánkán gyülekeznek össze hetenként a leányegyleti tagok varró órákra s foglalkoznak a Szentírás igazságaival. 4. A felnőttek telkigondozása. A felnőttek lelkigondozása ma már nem csak vallásos estélyeken történik — bár sok helyen még mindig csak ezt nevezik meg a felnőttekkel való foglalkozás egyetlen alkalmának, — hanem bibliaórákon s házi-istentiszteleteken is folyik. Ha meggondoljuk azt, hogy a vallásos estélyek látogatói rendszerint a templomot is látogató egyháztagjaink, azonnal látnunk kell, hogy maguk a vallásos estélyek nem elégséges széles körre kiható missziói eszközök, hiszen nem érintik meg hatásukkal az egyháztól elidegenedettek, a templomtalanok szivét. Ki kell tehát egészítenünk a vallásos estélyek munkáját lelkeket kereső és hívogató egyéb munkával is. E lelkeket kereső, személyekkel foglalkozó munka az, amire legnagyobb szükség van gyülekezeteinkben, de éppen ez az, amihiányzikis azokból. PedigKrisztus üzenete személyhez szóló mindig, az ő módszere az egyeseket hivás és az egyesekhez menés módszere. Félünk ettől a munkától a legtöbben. Félünk, hogy szembeszállnak és tiltakoznak egyesek, mikor bele akarunk szólni lelkiéletükbe s helytelenítjük azt az utat, amelyen járnak. Pedig a jó pásztor utána megy az eltévedt báránynak, megkeresi azt s visszaviszi a nyájhoz. Az egyest kereső, visszasegíteni akaró munkánk indítéka legyen az a tudat, hogy Krisztus nélkül nincs idvesség. Krisztustalanul, hitetlenül élő egyháztagjaink mind elkárhoznak. S ma igen sok református egyháztag ilyen. Mutatják ezt testvéreinknek a káromkodásban elért kiváló eredményei, melyek egy-egy rémes káromkodót hallva szinte kikényszerítik az emberből e kérdést: ugye ez is református, azért tud ilyen ékesen káromkodni? Panaszkodik is egyik jelentés a káromkodás borzasztó bűne miatt (Öcs), mely ellen nem tudunk elég erélyesen harcolni. Ne a káromkodás ellen harcoljunk, hanem azért, hogy a lelkek elfogadják a Krisztust s ha elfogadták, megtisztul a nyelvük, az ajkuk is, mert nem csergedezhet ugyan az a forrás édeset és keserűt is, ugyan az a lélek krisztusi izenetet és sátáni átkozódást is. Menni kell az egyesek után azért is, mert másképp igen sokan soha sem érkeznek meg az Ige forrásához, hogy abból merítsenek naponként. Mennünk kell alkalmas és alkalmatlan időben, nem csak a híváskor, midőn haldokló kívánja felvenni az Urvacsorát. Vigyázzunk, lehet a haldokló urvacsorázása kárhozatra tápláltatás a kenyérrel és a borral. Ne halogassuk az élet utolsó mozzanatáig a lelkekkel való foglalkozást, hanem ha örül valaki s boldogan beszél velünk, mondjuk neki, hogy ilyen örvendező lélekre van szüksége az Urnák, jöjj hozzá s majd ő soha meg nem 29