A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

denkor komoly buzgósággal, pontos kötelességtel jesitéssel végezte feladatait. Igy történt meg, hogy teste és szive a munkában kifáradott s pihenésre vágyott. Nyugalmát rövid ideig élvezhette a kies Balaton partján. Testi ereje övéiért és gyülekezete tagjainak sorsáért korán felőrlődött s 1933. évi október hó 5-én Balatonalmádiban, — hol nyugalmas életét töltötte, — csendesen elhunyt. A vörösberényi ref. temetőbe lett eltemetve. Demjén Márton, Somogyi Zoltán, Győrffy Lajos és Koszorús László lelkészek hirdették felette az örökkévalóság igéit s vettek tőle bucsut a család, a rokonok, a gyülekezetek és pályatársak és tanítók nevében. „Az igazak emlékezete áldott." Győrffy Lajos. CSOMASZ GYULA 1865 1934 A szenkirályszabadjai egyház poraiban is áldott emlékű lelkipásztora a fehérmegyei Sáregresen született 1865. rnárc. 7-én. Édesatyja : Csomasz Károly ottani ref. kántortanító, édesanyja pedig a balatonfőkajári születésü Szalay Lidia volt. Elemi iskolai osztályait édesatyja vezetése alatt szülőfalujában látogatta, majd 1875. év őszén szülei Gyönkre vitték, ahol a gimnázium négy alsó osztályát végezte. 1879. év szeptemberében Pápára ment tanulni, ahol az 1883-ban tett sikeres érettségi után a főiskola theol. akadémiájára iratkozott be. A theologia évfolyamainak elvégzése után 1887. junius 16-án absolutoriumot nyert. Ugyanekkor tett tanitói-képesitő vizsgát is az akkor még református — ma állami — tanítóképző intézetben. Első lelkészképesitő bizonyítványa Léván kelt 1887. aug. 29-én, melynek birtokában a barsi egyházmegyébe exmittálták. Segédlelkészkedett az 1887/88. években Nagysallóban, az 1889. évben Kisölveden, bár mint a D. Prot. Lap 1934. évi 43. számában közölt megemlékezés mondja: ez a káplánkodás inkább csak névleges volt, mert fenti éveket inkább a szentkirályszabadjai származású: kétyi lelkész Molnár Dénes oldalán töltötte, ahol unokabátyja. Huszár Kálmán tanitó volt. 1890. márc. 12-én rendelte a barsi egyházmegye esperese Farnadra, ahol helyettes lelkészi és tanítói minőségben szolgált 1895. márc. 12-ig. Itt nősült meg 1890. ápr. 10-én, feleségül vévén Aranyláby Máriát, Aranyláby Mátyás pápakovácsi uradalmi intéző és neje Tóth Erzsébet leányát. A már theológus éveiben megismert és az őszinte szeretet aranyszálaival egybefiizött hitvestársával a boldog és derűs házasélet paradicsomává tették a farnadi szerény parochiát, ahol a verőfény és öröm még gazdagabbá lett az 1893. junius 24-én Laci fiuk megszületése által. 1895. március 12-én Nagy és Kissáró egyesült egyházak lelkésze lett, honnan Szentkirályszabadjára került 1899. okt. 24-én. A sárói évek a gondtalan fiatal idők sokat emlegetett szakasza volt. A hatalmas paplakás zengett a széleskörű társasélet vidám zajától, mely a komoly munka, lelkészi szolgálat csendes világát tarkította és változatossá tette. Sáróban töltött éveit mindig ugy emlegette, mint fiatal lelkész és házasember korának legkedvesebb emlékeit. Ennek dacára barsi szolgálatát mégsem tekintette véglegesnek. Szülőföldje vonzotta, hivta 88