A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

_ 4 — A közgyűlés lefolyása. Elnökök: Szlics József esperes és Csajághy Károly egyházmegyei gondnok. 1. A közgyűlés esperes ur buzgó imádkozásával és bibliaolvasásával kezdődött. 2. Csajághy Károly ehm. gondnok ur őméltósága a következő beszéddel nyilvánította tanácskozásainkat megkezdettnek: Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Az elhangzott lélekemelő imádsággal és a szentírásból felolvasott igék lelkünkre hullásával egyházi törvényünk értelmében egyházmegyei gyűlésünk megkezdődvén, tulajdonképen át kellene térnünk azoknak a teendőknek az elvégzésére, melyek az egyházmegyei közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben mai ülésünk feladatául a tárgysorozatban meg vannak jelölve, annál is inkább, mert a rendelkezésünkre álló rövid idő ezeknek az ügyeknek kimerítő és alapos megtárgyalására és gondos mérlegeléssel való elintézésére múlhatatlanul szükéges is. Mielőtt azonban ehhez a munkához fognánk, méltóztassék nekem megengedni, hogy a tanácskozásra szánt idő néhány percét igénybe vegyem és erre az időre a nt. egyházmegyei közgyűlés szives türelmét kérjem. Nem a mult évi közgyűlésünk óta eltelt idő sáfárságának mérlegét akarom felállítani a kért türelmi idő alatt, ezt a feladatot mai ülésünk tárgysorozatának rendjén elnöktársam az egyházlátogatás eredményei alapján nálamnál hivatottabb lélekkel fogja az esperesi jelentésben elvégezni, hanem azért kérek elnézést a tárgyalásra szánt idő néhány perccel való megrövidítéséért, mert ugy érzem, hogy a hála kötelez bennünket arra, hogy a most folyó évvel kapcsolatos két dátumot kiemeljük a muló idő tengeréből és szenteljünk néhány percet egyházunk és nemzetünk két hűséges fia áldott emlékezetének, majd azután annak a ma még fel sem mérhető jelentőségű ténynek, mely egyházunk életében a jelen év küszöbén elkövetkezett. Emlékezésünk első zarándok utja egy századok óta bemohosodott, jeltelen sirhoz vezet. Az ujabb kutatások eredménye szerint ez év január havában volt háramszázadik évfordulója annak, hogy Szenczi Molnár Albert, a magyar zsoltár fordító pihenésre hajtotta le az Urak Urának áldott ölébe sok küzködésben és hányattatásban megfáradt fejét. Szenczi Molnár Albert a magyar reformátiónak törhetetlen hitű, szenvedések, nélkülözések, fenyegetések által meg nem félemlíthetett munkása; korának egyik legnagyobb műveltségű magyarja; a magyar művelődés és irodalom egyik legtermékenyebb úttörője; egyházának és hazájának hajlithatatlan hűségű, igaz fia volt. Ez a nagy ajándékozó egyházának és hazájának el nem pusztítható, örök értékeket hagyott drága örökségül. Magyar-latin szótárának és magyar nyelvtanának a nyelvbuvárlás számára szinte fel sem értékelhető forrásmű jelentősége van. A Károli Gáspár biblia fordításának hangya szorgalommal végzett átjavitása és kiadatásának kieszközlése hatalmas lépést jelentett az