A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

- 38 — zatban foglalt, vagy bármi más módon tettlegesen megháborítanák, jogának a királyi bíróság előtt indítandó perrel szerez érvényt. 47. Szentantalfai lelkész beterjeszti a sztantalfai anya- és a mencshelyi leányegyház között létrejött egyezséget, mely szerint az anyaegyház lelkésze minden negyedik vasárnap a leányegyházban istentiszteletet tart, heti két órán vallást tanit, adott esetben minden más lelkészi szolgálatot és adminisztrációt végez, minek fejében a mencshelyi leányegyház kivetett egyházi adójának '/3 részét a sztantalfai egyház pénztárába befizeti, lelkésznek pedig negyedévi előleges részletekben évi 250 P díjazást ad és fuvarjáról gondoskodik. Egyházmegyei közgyűlés az egyezséget, mivel hiányzik mind a két egyház részéről az egyezséget elfogadó presbiteri gyűlési határozat, amit nem pótolhat az egyezség azon záradéka sem, hogy ezt a két egyház elöljárósága elfogadta, annyival kevésbbé, mert az aláírásokon nincs feltüntetve, hogy gondnokok-e és presbiterek-e az illetők, nem erősiti meg s egyben megújítja a mult évi egyházmegyei gyűlés határozatát, mely szerint amennyiben Mencshelyen tanitókáplán alkalmaztatnék, még ha megerősített egyezség lenne is a két egyház között, az is érvényét veszíti. 48. A szentgáli egyház presbitériumának kérésére esperes ur elrendelte, hogy ifj. Szűcs Sándor, Hegyi Gábor, Tamás Elek, Hegyi Bálint és vitéz Tamás Gábor szentgáli egyháztagokra kirótt dékánváltsági dijak közigazgatási uton behajtassanak. Az eljárás meg is indult ellenük, mire Tamás Elek és Hegyi Bálint megjelentek az esperesi hivatalban és panasz tárgyává tették a váltságdíjnak 100 P-ben történt megállapítását és hogy nem világosittattak fel az ez ellen való fellebbezés lehetőségéről. Esperes ur annak a kérdésnek a tisztázásáig, hogy nevezettek meg lettek-e kérdezve, hogy a 100 P váltságdíj megállapításába belenyugosznak-e, vagy ellene fellebbeznek és való-e az, hogy a fellebbezés lehetőségéről és határidejéről semmit se tudtak, felhívta a presbitériumot, hogy az eljárást függessze fel s egyben tegyen jelentést az előbbi kérdésekre nézve. A presbitérium nyilatkozata szerint, mikor az illetőkkel közöltetett dékánná választásuk, felszólittattak, hogy vállalják-e a tisztséget, amit igazol is a becsatolt jegyzőkönyvi kivonat. (1933. III.|29.) Mindegyik azt a kijelentést tette, hogy nem vállalja, hanem váltságdijat fizet. Ezt a kijelentést akkor is megismételték, amikor felolvastatott előttük az egyházmegyei szabályrendelet, s figyelmeztetve lettek arra, hogy a presbitérium 100, esetleg 150 P.-ben fogja megállapítani a váltságdijat. A 100 P. megállapítását az illetők anyagi helyzetén kivül az a lehetetlen magatartás indokolja, amely uzussá kezd válni a gyülekezetben, hogy a dékáni tisztet senki se akarja vállalni. A váltságdíj összegének Írásbeli közlése alkalmával azért nem lettek figyelmeztetve a fellebezés módjára és határidejére, mert a közgyűlés előtt elfogadták a váltságdíj megfizetését s ugyancsak itt közölve lett velük a fellebbezés lehetősége is. Utóbbi ugyan a jegyzőkönyvből nem tüuik ki, de erre lehet következtetni abból, hogy a megválasztottak közül egy az értesítés vétele után kérte is a presbitériumtól a váltságdíj mérséklését.