A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

— 39 — Hogy a panaszos Tamás Elek is belenyugodott a 100 P. váltság­díj kirovásába, bizonyítja az 1932. év III. hó 13.-án tartott presbiteri gyűlés jegyzőkönyve, mely szerint 50 P.-t lefizetett, 50 P-re pedig halasztást kért, mit meg is kapott. A másik panaszos Hegyi Bálint szintén kötelezőnek ismerte el magára nézve a váltságdíj megfizetését s az ellen sem fellebbezést nem jelentett be, sem annak mérséklését nem kérte, ellenben hangoz­tatta, hogy nem fizet, abban a hitben élvén, hogy a váltságdijat a presbitérium nem tudja rajta behajtani s most amikor látja, hogy a behajtás foganatosíttatott, a tények elferdítésével akarja menteni eljárását. Egyházmegyei közgyűlés, mivel a presbitérium nyilat­kozatából és a jegyzőkönyvekből világosan látható, hogy nevezettek megkérdeztettek és nyilatkoztak is afelől, hogy még az esetben is kérik felmentésüket, ha 100 P. váltság­dijat kell is fizetniök, továbbá mivel a presbitérium nyilat­kozata szerint megválasztásuk alkalmával közölve lett velük a fellebbezés módja és lehetősége, amit bizonyít a becsatolt jegyzőkönyv, mely szerint a megválasztottak egyike élt is ezzel a jogával s maga a panaszos Tamás Elek is megfizette a váltságdíj felét, s a másik felére csak haladékot kért, s végül, mivel a 100 P. váltságdíj az akkor érvényben levő szabályrendelet értelmében rovatott ki és még tekintettel arra a sajnálatos, ref. egyháztagokhoz éppen nem illő eljá­rásra, hogy a dékáni megtiszteltetést minden különösebb ok nélkül tömegesen utasítják vissza, amely rossz szokás, enge­dékenység esetén még jobban el fog harapódzni, helyben hagyja a sztgáli presbitérium által a Tamás Elekre és Hegyi Bálintra kivetett váltságdijat. 49. A mult évi egyházkerületi közgyűlés 94. sz., az érdekelt egy­házmegyék meghallgatásával a szórványok beosztására nézve hozott hatá­rozatában megállapítja, hogy Sáska szórvány hovatartozásáról egyik egy­házmegye sem intézkedik. Ez alapon esperes ur kérdést intézett a köves­káli egyházhoz, melytől kiindult a szórványbeosztási tervezet és annak jelentése szerint — a köveskáli presbitérium 1933. íebr. 17.-én hozott határozatára hivatkozással — Sáska Köveskál szórványként jelöltetett meg. Hogy egyik egyházmegye se foglalkozik ezzel a szórvánnyal, az lehet az oka, hogy a köveskálí presbitérium fent emiitett és az egyházme­gyék elé terjesztett határozatáról készített jegyzőkönyvi kivonatból ez a helység kimaradhatott. Egyházmegyei közgyűlés megállapítja, hogy Sáska szór­vány a köveskáli anyaegyházközséghez tartozik, amint az a 127/1934. sz konventi határozatban is foglaltatik. 50. A szentkirályszabadjai egyház részvénymagtár ügyének felebbe­zését a mult évi egyházmegyei gyűlés azzal adta vissza, 42. jegyző­könyvi pont alatt, hogy hozzon ez ügyben elsősorban a presbitérium határozatot és az terjesztessék fel elbírálás és további intézkedés végett az egyházmegyei gyűlésre. A presbitérium a csatolt jegyzőkönyv bizonysága szerint az ügyet letárgyalta és névszerinti szavazással a fellebbezést elutasította és megerősítette a részvénymagtár közgyűlésének azon határozatát, hogy 6361 kg. árpatőkét átenged a közegyház tulajdonába attól a céltól ve­zettetve, hogy a gyülekezetben már régóta sok zavart és békétlenséget támasztó, vitás ügy megnyugtató módon befejezést nyerjen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom