A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

— 37 — lesz. Az olyan presbiter u. is, aki nem tesz eleget törvényes kötelességének, másokat se figyelmeztethet arra, sőt rossz példájával másokra is hasonlóan hat s egyébbként is előáll az a lehetetlen helyzet, hogy valaki méltatlanná teszi magát választói jogosultságára és mégis presbiteri tisztséget tölt be. Egyházmegyei közgyűlés, mivel az E. T. I.: 45. §. II. bekezdése ezt a kérdést világosan eldönti, nevezetesen: azt a presbitert, aki választói jogosultságát jogerős határozat folytán elvesztette, tisztségéről lemondottnak kell tekinteni s helyét pótpresbiter behívásával kell betölteni, ugy határoz, hogy az olyan presbiternek, aki adójának meg nem fizetése miatt kimaradt a választók névjegyzékéből és ez a választói névjegyzék megerősítést nyert, presbiteri minősége megszűnik s helyette pótpresbiter hívandó be. 45. A mult évi egyházmegyei közgyűlés 14. o. sz. jegyzőkönyvi pontja értelmében Szilassy Sándor és Barthalos Dezső urakat megbízta, hogy dolgozzanak ki egy elfogadható tervezetet arra nézve, hogy a mencshelyi egyházban a lelkésztanitóság megszervezhető legyen. Nevezettek jelentése szerint anyagi erők hiján — a gyülekezet nem lévén hajlandó más fizetési kötelezettség vállalására, mint a tanítói javadalom átengedésére, ez pedig nem fedezi a létminimumot se — a lelkésztanitóság megszervezése lehetetlen. Egyházmegyei közgyűlés a bizottság eljárását megköszöni. Azonban a fenti jelentés dacára is éppen a mencshelyi egyház fennmaradása érdekében kimondja, hogy Mencshelyre tanitókáplánt rendel, kinek jövedelméül a helyi tanítói javadalom, és az adócsökkentési segély szolgál s amennyiben ez se lenne elég, a különbbözetről az egyház költségvetésileg tartozik gondoskodni. 46. Fehérvárcsnrgói temető-ügy. Az egyházmegyei közgyűlés a beterjesztett iratok alapján megállapítja, hogy a Fehérvárcsurgó 300. telekjegyzőkönyvben 1. sor 3215/2. hrsz. alatt felvett temető telek '/2 részben a csurgói ev. ref. hitközség nevére és '/2 részben a csurgói ág. ev. hitközség nevére van telekkönyvezve és hogy ebbe a temetőbe mindkét egyházközség halottjait temetik. — Megállapítja azonban azt is, hogy ennek a temetőnek szénatermés és fa használati joga kezdettől fogva és az evangélikusoknak a reformátusoktól 1824-ben történt különválása óta háborítatlanul a csurgói ref. lelkészt és egyházat illette s ennek a használati jognak a gyakorlásában a csurgói ref egyház és lelkész soha háborítva nem volt. így tehát ezt a használati jogot elbirtoklás után is megszerezte, de ilyen elbirtoklásra szükség sem volt, mert ezt a jogát a csurgói ref. egyháznak és lelkésznek vita tárgyává az ev. egyház soha nem tette, ennek következtében utasítja a csurgói ref. egyházat az egyházmegyei közgyűlés, hogy a fehérvárcsurgói ág ev. egyházházközség presbitériumának 1934. évi jul. 1-én hozott határozatával szemben ezt a megállapítást azzal a hozzáadással hozza az evangélikusok tudomására, hogy ha a ref. egyházat és lelkészt ezen eredetileg is meg volt, de elbirtoklás utján is megszerzett jogában a közöltetett presbiteri határo-