A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 77 — borba minden hűséges református lélek, kit egyházi és lelki életünk megújulásának forró vágya éget; legyenek ott az élen, akiket az élő Isten tudásnak és képességeknek sáfáraivá tett; különösképen és első vonalban a lelkipásztorok küldetésük, szent elhivatásuk és a szolgálat lelke által vezettetve és indíttatva. Újuljon meg a mi igehirdetésünk nyelvében és szellemében is; legyen az a kor szükségeihez, a mai haladottabb közgondolkodáshoz s a megnehezedett élet kérdéseihez alkalmazott — s ezek szövedékeire és útvesztőire a Szentírás fényével rávilágító — s ez az igehirdetés ne végződjék el a templomban elhangzó Ámennel, hanem kezdődjék újra meg újra a templomon kívül és folytatódjék az igehirdető lelkipásztorok minden cselekvésében és egész életük példájában, ekként lesz hivatásuk és szolgálatuk nélkülözhetetlen a megújuló gyülekezet számára s az újjászületett gyülekezet nélkülözhetetlen szükségesség és áldás lesz az ezután már lélekben is hozzátartozó hivő sereg számára. A misszió munkájára való ez a toborzó természetesen egyházaink tettekre kész tanítói karához is szól és szeretem hinni, hogy ebben a munkában lelki indításaik erejénél fogva is odaadó munkatársai lesznek lelkipásztoraiknak és mindazoknak, kik ebben a munkában hittel, hűséggel és erejük javával részt kívánnak venni. Ennek a missziói munka harcos seregének rá kell tenni kezét végre az eke szarvára, — gyógyító szándékaival és cselekedni akarásával rá kell tapintani a bajok ütőerére; — szembe kell néznie határozott tekintettel az egyház szociális feladatai megoldásában elénk meredő problémákkal, — melengető ölébe kell venni gyermekeink, iskolás és már azon kívül álló ifjúságunk lelki gondozásának ügyét, — segítő, féltő, aggódó és tanácsoló figyelemmel kell odaállani melléjük az ő habozó és ingadoz-óí lépéseik támogatására, megállást és visszafordulást parancsolva, ha ezek a lépések a bukás örvénye felé vezető útra tévednének el, — az űzött, hajszolt élet bajba jutottjai, vagy elesettjei mellé oda kell állania az irgalmas samaritánus lelkével és a megkérgesedett szivek számára is tartogatni kell kezében a szeretet és megbocsátás puha vánkosát. A missziónak ez az útja a mi megújulásunknak, a mi újjászületésünknek egyetlen útja. Lépjünk rá erre az útra Istenben