A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

- 78 — bízó imádságos lélekkel, cselekvő munkára való komoly elszántsággal. Ez az út töretlen út, göröngyös út; elhengerítésre váró, hasogató élü sziklagerincek is, sötét mélységű szakadékok is akadnak rajta; a fojtogató közöny, az élet undokságát bálványozó léhaság, a gyűlölködő sötét önzés Scyllái és Charibdisei, de mégis elérünk a célba, mert nem maradhat el attól a siker, ki szivében Istennel lép rá erre a töretlen útra és hangzik felé, mint a kijelentés bizonyossága: a zsoltáríró bizonyságtétele: „Akik biznak az Úr Istenben Nagy hiedelemmel, Azok nem vesznek el Semminérnü veszedelemben: Mint a Sión hegye megállnak, Nem ingadoznak." (CXXV. zs.) * * * Ez a munkára toborzó felhívás az én első lépésem erről a helyről. Azért állítottam be pedig ezt a kérdést útjára induló egyházmegyei gondnoki működésem tengelyébe, mert az a hitem, az a meggyőződésem, hogy ez a kérdés egyházi életünk elevenébe vág, annak megoldása eredményeiben és kihatásaiban exisztenciális jelentőségű, — szükségét éreztem ezért annak, hogy a vigyázó szem nyitva tartásával, de a munka elvégzésének és eredményének mérlegre vetésére való elszánással is ráirányítsam arra a figyelmet. Én tudom, hogy van fontossága és szerepe az egyházban a jó adminisztrációnak, a szent tized számba vételének, a jelentések és jegyzőkönyvek pontos elkészítésének; — a jó rendhez ezek a külsőségek is hozzátartoznak; — de azt is tudom, hogy ahol csak ebben és az egyéb törvényszabta teendők építő lélek nélkül való elvégzésében merül ki az egyházi élet, ott lassanként elsorvad és megfogyatkozik a lélek, elhalkul a meggyőződés hitvalló bizonyságtétele s a megszentelődött, de múló életek helyébe nem támad megszentelődött új életeknek új nemzedéke, pedig mindig ezeknek a hivő életeknek áldott magvetéséből, áldozatából és martiriumából termékenyült és újult meg az egyház belső világa s ezek ható ereje révén lett szebbé, nemesebbé és bensőségesebbé az egyházak élete s gazdagabbá azokban a lélek. A lélek egyházává való átformálódás legyen hát előttünk a kitűzött cél, ezé legyen a szivünk verése, az áldozatunk, a