A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július
— 18 — 1923 (ez évről kettő), 1925. évi közgyűlési és bírósági jegyzőkönyvei kivonatos alakban sajtó alá rendezve, nyomtatásbam megjelenhettek. Meg kell állapítanom, hogy Kovács Lajos testvérünk ezen munkát teljesen mások helyett végezte, azok helyett, akik a jelzett években ezt a munkát a viszonyok folytán el nem végezhették, vagy annak elvégzésére esetleg nem is vállalkoztak. Nem akarom a jókedvű adakozás forrásait eltorlaszolni* sőt nagyon jól tudom azt, hogy ezek a források sok tekintetben olyanok, mint a természeti kútfők forrásai, hogy minél jobban merik azokat, nem hogy elapadnának, hanem annál bővebbek és tisztábbak lesznek, mig a magukra hagyott kútfők vize igen sokszor elapad, vagy más irányban keres utat, de mégis fel kell hívnom a presbitériumok elnökeinek figyelmét arra, hogy nem saját egyházközségük céljaira történő gyűjtéseket illetőleg adják értésére a gyülekezet tagjainak, hogy a gyűjtőivekre csak akkor írjanak adományt, ha a helyi lelkész engedélyét is látják az ivén, mert azt, hogy az illető egyházközségben lehet-e gyűjteni, a helyi presbitérium elnöke mondhatja meg, ő tudhatja, nincs-e gyülekezetének még nagyobb építése, még nagyobb insége, mint amelynek számára gyűjteni akarnak? Mert szomorú tapasztalat, hogy van egyház, amely tele van adóssággal, hátralékokkal, s ha a dékánokat kiküldik, hogy a sok fizetni valóra tekintettel szedjenek be egyházi adó-, vagy földbér hátralékokat, üres kézzel jönnek vissza, ugyanakkor, amikor egy gyűjtő más, idegen célokra jókora összeget beszed és elvisz, amely pedig nagyon kellett volna az egyház lejáró váltójának kamattörlesztésébe. Szomorú tapasztalatok vannak arra nézve is, hogy a gyűjtők néha csak szélhámosok, tehát annál inkább szükséges, hogy mielőtt jgyűjtenének, a lelkésznél igazolják magukat és engedélyt kérjenek és akik erre nem hajlandók, azokkal híveink szóba se álljanak. Magyar református egyházunk alkotmányos törvénye, s országos liturgiái szabályzatunk értelmében templomi katedrai funkciót csak férfiak végezhetnek akkor, ha erre jogosultságuk van. Mégis megtörtént néhány helyen, hogy theologiát véglzett nő kért és kapott engedélyt a lelkésztől, hogy a templomi katedrába szónokolni fölmehessen. Az ilyen kérelmet vissza kell utasítani. Ha az illető, aki kéri, nem tudja, vagy ha nem akarja tudni a törvényt és szabályt, a lelkésznek okvetlen tudnia kell.