A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július
— 19 — Gyulafirátóti gyülekezetünk lelkészi állása, sajnos, még nem látszik betölthetőnek, szükséges azonban, hogy addig is, amig betölthető lesz, az egyház időközi lelkész javadalmáról úgy a múltra nézve, mint ezután a törvény értelmében elszámoljon, a jövedelemnek a lelkészi teendők ellátására szükséges kiadások levonásával fennmaradó részét saját egyházfenntartási alapja javára külön kezelje, s amennyiben a mai viszonyok folytán a fennmaradó összegből visszafizetés kötelezettsége mellett felhasználni akarna, arra megfelelő indokok alapján az egyházi főhatóság engedélyét kérje. Nemesvámoson a mai időkben már lehetetlen és a törvény szerint meg nem engedhető adókulcs van alkalmazásban, melynek megváltoztatására és arányos adókulcs alkalmazására az egyházközséget kötelezni kell, mert az eddigi adókulcs szerinti adókivetés többé jóvá nem hagyható. Mencshelyen olyan elszomorító állapotok vannak, melyek rövidesen e gyülekezetünk teljes valláserkölcsi elsüllyedésére, s híveink pusztulására fognak vezetni. A tanítói fizetéskiegészítő államsegélyt a gyermekek kevés létszáma miatt az állam megvonta. A szentantalfai lelkész úr csak vallástanításra és bizonyos alkalmakkor néha istentisztelet tartására mehet át. Az iskolásgyermekek a helybeli ev. iskolába vannak beiskolázva. Kép'zeljünk el egy gyülekezetet, ahol például most húsvétkor úrvacsorával senki sem élt. Preoráns tanítót tartani nem lehet, mert az állam fizetéskiegészítést nem ad, hanem a fizetéskiegészítés pótlását is az egyháztól követeli. Ellenben abba nem szól bele az állam, ha tanítói oklevéllel rendelkező tanítókáplánt, illetőleg helyetteslelkészt alkalmaz az egyház. Vannak is már ilyen tanítói oklevéllel rendelkező káplánjaink. Felhívtuk az egyház figyelmét erre a megoldásra. Még eddig erre sem hajlandók. De hát mi lesz a tanítói javadalommal? Mire fordítják az adócsökkentési államsegélyt? Mindezekből és az egyházi adóból és egyéb jövedelmekből igen szépen fenntarthatnak egy káplántanítói állást. Eme kötelezendők is lesznek. Lehetetlen helyzeteket teremt a tanítói nyugdíjjárulék is. Sok egyház fizetni képtelen. A felelet rá az: kérni kell, hogy a politikai község fizesse ezt az egyház helyett. De még mindig megtörténik, hogy a politikai község költségvetéséből a felsőbb hatóságok törlik a tanítói nyugdíjat. Legtöbb helyen pedig a politikai község elvállalta ugyan, de nem fizeti, ő is hátralék2*
