A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918-1925

— 64 Istent így szólítja: »Atyám!«, mikor pedig jelzőt is használ, így szólítja: »Szent Atyám!« vagy »Igazságos Atyám!« »Aki igazságot nem cselekszik, az egy sem Istentől való.« »Isten országának pálcája: igazfeágnak pálcája.« Igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát. Istennek országa nem hiábavalóságokban, nem is beszédben áll, hanem erőben, igazság, békesség és Szentlélek által való örömben. »Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek és az emberek előtt megpróbált.« Mivel pedig Isten nem csupán igazságos és bűnt büntető Biró, hanem könyörülő, irgalmas Szeretet is: az ő hozzánk való szeretete az által lett nyilvánvaló, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte e világra, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az Isten kegyelme és igazsága az Or Jézus Krisztusban öltött testet: Ő az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak ezen az úton, ezzel az igazsággal, ezzel az élettel: Ö általa és Ö vele. Micsoda az igazság? Erre a kérdésre meg van az örök érvényű, isteni felelet: Az igazság az Úr Jézus Krisztus. És Ő nem valamely politikai, vagy jogi, vagy filozófiai, még csak nem is theologiai igazság, hanem maga az Igazság: az Istenben való élet tökéletes igazsága. Ez ama fundamentum, melyre Isten ezt a teremtett világát építette, amelynél más fundamentomot senki nem vethet: ez ama szegletkő, melyre épülhetünk és építhetünk, de amelyre aki esik, összezúzza magát és akire ez esik, szétmorzsolja azt. Krisztus: amaz Igazság körül fordul meg úgy az egyes emberek, mint az emberiség és az egész teremtett világ sorsa. Isten országa munkálásához sem elég ez vagy amaz, i[yen vagy olyan igazság: ide a Krisztus igazsága, maga az Igazság kell. »Ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mentek be a mennyeknek oszágába.« Igazságtalanságot találunk eleget künn a világban; sokszor egyebet sem találunk; mi tőlünk, mi közöttünk a krisztusi igazságok érvényre juttatását jogosan várja minden jóravaló lélek; a mi munkálkodásunknak ez ad jogcímet, erkölcsi alapot: • emberi és isteni megbízatást. Nem szabad tehát magunkat gonosz és csalárd világhoz szabnunk, mert akkor vele kárhoztatásunk lészen. »Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik.« Nemcsak hajunk szálai, hanem mi idén gondolataink, tetteink is számon vannak Isten előtt. A legdrágább